zombik

Kilépve a már majdnem téli, esti fénybe ürességet éreztem. Megcsapott hirtelen, kiszámíthatatlanul. A magány illata és a magány színe: szürkésrózsaszínesfehér. Mint télen az ég, a hófehők, az aszfalton megcsillanó nedvesség. Olyan emberek arca, akikre az utcán nem ismernél rá a facebook képeik alapján. Hófehér ARC, világító szemek, sima bőr, távolbameredő tekintet. Zombik. Mégis, hogy jöhettek a köztudatba a zombik? (Kétség ne essék, nem fogok utánaolvasni.) Másokat felzabáló kontrollt vesztett, gusztustalan lények.. Túlzások sorozata.
Te érezted már, hogy elszívják az energiádat? Rádtelepednek, távozásuk után pedig gyengének és védtelennek érzed magad... Mintha kétpofára zabálnák meg a lelkedet, a szívedet, vagy beletekernék egy cigipapírba és elszívnák. Van amikor bulimiás fázisok tömkelegét kell elviselned, aztán visszahánynak neked mindent, mert rájönnek, hogy mégsem kell. A legszomorúbb része a történetnek; ha betalál egy zombi, te is részben azzá válsz, akárcsak a filmekben. Lehet, hogy nem is tűnik fel, de egyszercsak meglátod magad a tükörben, vagy valaki más üveges tekintetében, amint egy kis artéria kukucskál ki vérrel szegélyezett ajkad sarkán. Ráébredsz, hogy valakinek fájdalmat okoztál, de annyira csábító volt és édes. Elmosolyodsz, majd kiöblíted a szád mentolos szájvízzel.

joalmokrosszebredes

Otthon vagyunk, az egész család, Timi, apu, anyu. Iszogatunk,jol erezzuk magunkat, tervezzuk, hogy valahova megyunk bulizni. Akkor megjellenek ok a hugaval. Beleolvas a facebook leveleimbe, feltkeny. Sarga bakancsot veszek fel. Apu kisse reszeg, de meg a vicces allapot. Elindulunk. Szokasos. Megszunik a vilag, megfogja a kezem ugy megyunk. Azt mondja irirgy ram, mert van erom menni az almaim utan. Kerdezem, hogy mik az o almai, nem tudja. Magahoz huz es megcsokol. Szeretem. Nezem es annyira vagyok ra, pedig mellettem van. Felebredek. Nem ertem, hogy miert jonnek ezek az almok meg mindig. Miert mindig jok? Miert mindig egesz napra melankolikus nyomot hagyo dolog az ebredes?

szerintem jo lett ez a kep:

forever alone

Imádom a mai délutánt. Ha látnátok, valószínűleg nem gondolnátok, hogy mennyire jól érzem magam, de belül  simogatja a nyugalom és a csend a sejtjeimet, mélyen átjár. Végre egy délután egyedül, anélkül, hogy idegen és rendkívül harsány beszéd és vihogás szűrödne át az ajtó alatti résen, a falakon, mindenhonnan. Nem értem mit mondanak, de érzem a jelentéktelenségét, megőrjít, néha gyűlölettel tölt el. Nem akarok az otthonomban gyűlöletet érezni, ennek a béke szigetének kéne lennie, de már tudom, ez sem az. Sokkal inkább érzem magam otthon a természetben, az erdőben, a pusztán, mint eddig bárhol, ahol laktam. Najó, nem akarok túlozni, gyerekkoromban volt otthonom, szép volt, aránylag boldog. Nem panaszkodhatom.
Eddig tartott, megérkeztek. Veszek egy óriási fülhallgatót, amin semmi zaj nem szűrődik át. Néha azon kapom, hogy menekülök előlük, keresem a kerülőutakat. Mi a szaron lehet egész áldott nap vihogni?
Megnéztem ezt a filmet, amiben a csaj elindul a sivatagba... Annyira megértem, vele voltam végig, annyira felnézek rá. Amúgy a film is zseniális, nincs benne semmilyen túlzás, semmi felesleges dráma, csak a történet és gyönyörű tájak. És ezért lepipálja az út vadonba-t.

ottvagy Sátán? itt Madison beszél

Chuck Palahniuk: Kárhozott

"Még egyszer a számba veszem közös marihuánás cigarettánk nedves végét, és megpróbálom megízlelni kedvesem nyálának nyomát. Nyelvemmel tapogatom a nyirkos papírvéget és a minibárból elcsent csokis süti ízét érzem. Egy leheletnyi mesterséges gyümölcs ízt, citromot, cseresznyét... Végül mindezek alatt az ízlelőbimbóim valami földes, termékeny ízre bukkannak, primitív, lázadó gyermekemberem nyálára, egykedvű Heathcliffem idegen szájszagára. Az én durva, faragatlan gazemberem. A parázsló gandzsában csokoládés tejturmixának maradványait érzem. "

Hogyan tudja ilyen csodasan kifejteni? Neha olyan alapvető dolgokat ir le, amiket mindenki atelt mar, de nem figyelunk ra, nem tudjuk megfogalmazni.

(ön)terápia

Felszabadító volt az éjszakai túra egy még idegen helyen. Olyan mint egy hosszú ideig tartó árasztásos terápia, amit fóbiás betegeknél alkalmaznak. Ha félsz a pókoktól, hát be kell menned egy helyre, ahol sok van belőlük, és talán meg meg is kell fognod egyet. Gyors, sokkoló, és hatásos. Persze van akinél nem ez a megfelelő módszer.
Én kissé féltem tegnap, de ismét csak megerősödtem abban, hogy bátor vagyok, és uralkodni tudok magamon. Valahogy megint átértékelődött bennem ez a félelem dolog. Néha úgy eluralkodik rajtam, hogy észre sem veszem, pedig csak veszíteni lehet vele. Közhelyes, de igaz, hogy csak mi vagyunk a magunk korlátai. Mi állítunk határokat, mi toporgunk állóvízben, mi nem engedjük szabadjára a képzeletünket. Tíz körömmel ragaszkodunk sokszor olyan dolgokhoz, amikben már rég nem leljük örömünket, de még így is biztonságot adnak. Félig nem is a mi hibánk, mindez inkább a társadalmi berendezkedés, a demokrácia, a diktatúra, mindegy hogyan nevezzük. Sokkal globálisabb dolog, hiba csúszott a rendszerbe, amikor kialakultak a közösségek, a hatalom.
 Mindig lesznek kiemelkedőbb emberek, akik tehetségesek, akik valamilyen adottsággal születnek, és meg van bennük a plussz, amivel vezetni tudnak egy csoportot. Talán ezzel még nincs is baj, csak ez ma visszafordíthatatlanul eldeformálódott. Már nem képességek alapján emelkedik ki valaki, hanem valahova születés, kapcsolatok, szerencse útján. Már inkább az utóbbiakra gyúrunk, hiszen abban látunk esélyt. Arról pedig, hogy hogyan mérgeznek minket, hogyan manipulálnak, számtalan könyv/ film született. Némelyik persze túlzás, de valahol ott rejtőzik az igazság, csak durva lenne elhinni, inkább elengedjük. A pszichiátria és a gyógyszeripar elég régóta arra gyúrnak, hogy az emberek csukva tartsák a szemüket. Kinyílik egy szem: antidepresszánsok, kedélyjavítók, kényszerzubbony, ördögűzés, fehér köpeny, fehér falak, fehér. Nincs is nyomasztóbb szín, mint a FEHÉR. 
Szabaddá akarok válni, elengedni azokat a dolgokat, amik miatt szégyent, bűntudatot, megvetést érzek. Ki kell találnom,hol kezdjem. Vagyis már elkezdtem, de hol folytassam?

lekestem a buszt

Most ertem haza a varosbol, gyalogolnom kellett, mert megsem ment busz abban az idopontban ami az interneten volt. Éjjel eleg durva volt atmenni az erdos reszen, ahol semmi mesterseges feny sincsen. Semmi, csak vegtelen csend es a termeszet neha felbukkano zajai. Csodas es egyben ijeszto, mivel nem igy szocializalodunk. Aztan rajottem, hogy nem felek, az allatoktol nem. De amikor a mezo mellett setaltam, eszembe jutottak a vadaszok, es az, hogy ugy erzem magam mint egy uzott vad, barmikor elnezhetik es ramlohetnek. Nem ez lett volna az elso eset a tortenelem soran. Szoval rossz lehet uzott vadnak lenni, koszalni a mezon taplalekert kutatva es egyszer csak bamm. Ennyi volt. Hat ez volt a masik gondolatom. Minek jojjek taxival, ha nem szamit? Nem szamit mi tortenik, nem erdekel, ez csak egy elet. naponta hany allat hal meg azert, hogy mi kielegithessuk az igenyeinket? Naponta hany gyerek hal ehen? Mit szamitana az en eletem? Szabad vagyok. Es ha meghalok, remelem egy allat vagy a termsezet muve lesz.

Mi ő nekem - a befejezés

Elhagyás, ámítás.
Átadás, csábítás.
Univerzum- tágítás.
Örökös kábítás.

Mi ő nekem?
A választ már sejthetem..
Kirakat volt. Játék.
Hullámzó tengeren.

Játék volt, szertelen,
meseszerű, esztelen.
Nem engedte sejtenem,
hogy minden, de nem: szerelem.

csakegyestevele

Le kell írnom a tegnap estét, mert nem akarom felejteni:

Elmentem a dürerbe, mert ott volt probajuk. Ott voltak a szülei, a huga, Tomi, Zsófi. Mindenki nagyon kedves volt, pedig tökre tartottam a talalkozastol, hogy vajon mennyit tudnak a tortentekbol. De igy meglattam oket es total elmult a kezdeti feszultseg. Dumalgattunk, aztan mindenki lelepett, mi meg ott maradtun ketten. Aztan bezartak a durert, uh mentunk tovabb, en bringaval voltam. Megkerdezte, hogy atmegyek-e hozza, mondtam, hogy nem tudom. Aztan vittem a bicikli csomagtaratojan, es nagyon sokat baromkodtunk.. vettunk meg egy uveg bort, kimentunk a margitszigetre, leultunk egy padra, lattunk suniket, beszelgettunk mindenfele dologrol. Annyira ertelmes és tajekozott srac, es tetszik a jelleme, hatarozott, de vicces es neha visszahuzodo. Nem egysiku es nehez kiismerni, egyedi. Tanitott dobolni, jovoheten szerintem elmegyek a probajukra, es beallok, megprobalom bevalik-e. Azt modta, hogy nem lehet rossz ritmuserzekem. Aztan elindultunk felejuk, lekotottuk az arpad-hidnal a bringat. Felszalltunk valami ejszakai buszra, aminek a soforje elrontotta az iranyt, total eltevedt a busszal, es behajtott valami kis utcaba, uh semerre sem tudott tovabbmenni. eleg vicces volt, aztan leszalltunk es megint csomot kellett gyalogolni. :D
Azt mondta, pedig nem kerdeztem, h nem csajozott nemetorszagban es eszebe sem jutott volna. es kb. ramkiabalt, h nem jarunk, amikor azt meseltem h eddig pasim kesos tipus volt. Aztan naluk is megkerdeztem, hogy akkor lehetnek-e a baratnoje, csakmert elhivott nyarra Coburgba, a legnagyobb europai sambafesztivalra. Es azt mondta, hogy jobban jarok ha nem. aztan aludtunk. ez kicsit kesernyes, de ertheto is, h meg mindig nehezen nyit felem. gondolom ugy van vele, h ki tudja megint mikor gondolom meg magam. De azert szar is. reggel csinalt nekem kavet, pedig sosem tud kikelni az agybol idoben. ezek csak jelentenek valamit.

könyvből

„Reggeli után, amelyhez szinte hozzá sem nyúltam, rögtön felkerekedtem, egyedül kószáltam a Sázava partján, mert többé látni sem akartam senkit, nagyon neki voltam keseredve, mert lám, alighogy az ember akárcsak egy kicsikét is a szívébe zár valakit, az illető egyszerűen és nagyszerűen veszi a kalapját és felszívódik. Ez nemcsak sértettség volt, hanem valami sokkal mélyebb, ha értenek engem, ha érteni akarnak… „
(Jirí Kratochvil: Kushadj, Bestia!)

tudatállapot

Gondolom, vagyis remélem, hogy megvan mindenkinek az érzés… az érzés, amikor vagytok ti és a külvilág. Amikor szétválik a kettő, vagy mintha egy harmadik világ teremtődne meg. Nem kell különösen szépnek és cukorszirup-szerűnek lennie ennek a világnak, csak van önmagában. Amikor mindent kimondhatsz, ami a szíveden van, legyen az bármilyen nyers, meggondolatlan, radikális, elvont, nem vicces, vicces, vidám, szomorú, kétkedő, badarság. Amikor fel vagy dobva, csillog a szemed, amikor egy pár pillanatig nincsenek maszkok és szerepek, csak te vagy/ti vagytok lecsupaszított emberszerű lényként lebegve az univerzumban. Annyira összehangolódtok, hogy nem érzed a magányt, ami körülvesz, nem érzel éhséget, szomjúságot, semmiféle fizikai szükségletet… Mint az LSD, csak rövidebb ideig tart és talán kevésbé intenzív. De jobb is, mert ez belőletek fakad, ami arról ad bizonyosságot, hogy létezik a tudatállapotok szivárványa, és egyedül is megkeresheted, nem kellenek hozzá drogok. Egy mozdulatot képzelek el hozzá, ahogy nagyon lassan összeérnek kezek. Vagy ostoba reklámokat, amik azt mutatják, hogy 2 ember mennyire hasonlít, de nincsenek együtt és a végén találkoznak.

Néha nem lehet megmagyarázni.

Nincs oka, csak van, és az a legjobb oka.

 Na, jó ez már elég erőltetett mondat lett, úgyhogy abba is hagyom. Csak ki akartam ragadni ezt érzést. 

.

Tűnjél, miképp nedvesség a bőrből -

sunyin, hosszan, és szinte észrevétlen

sz.b.

Minden egyes nap estéjén ezt gondolom, mondom és állítom: holnap összeszedem magam. Estére mindig összeomlok, a napokat jól bírom. Most pedig ekezetek nelkul fogok irni, mert mar igy szoktam meg, ami nem tul jo, de most faradt vagyok. Igazabol folyamatosan faradt vagyok, mar legalabb 3 hete, az is megfordult mar a fejemben, hogy valami bajom van, de nem hinnem. Elkezdtem orult modon szedni a magneziumot es c-vitamint, ma mar talan jobb is volt. Nem akarom elemezni most az erzeseim, csak kirni magambol. Ki kell kicsit szenvednem magam valahol, es nem akarom ezeket masokra terhelni, mert tenyleg csak ram tartozik, nekem kell megbirkozni vele. Igazabol ez csak egy banat. talan szerelmi banatnak is nevezhetjuk. Mar reg nem tapasztaltam ilyesmit, vagyis ezt a formajat nem. Olyan letisztult szomorusag. Talan ezert olyan nyugodt is, sok alvas, beke, semmifele kitores, csak hallgatas és nehany konnycsepp. Rengeteg dolgot tudnek irni az adott szemelyrol, akihez ez kotodik. O nem egy kedves ember, nem is kulonoskepp jolelku, nincs jo munkahelye es sok penze, lakasa, otthon el a szuleivel, nem igazan olvas sokat, nem is sportol mar, felelotlen, egoista, es nincs tisztaban mindig önmagaval es az erzeseivel. Az utóbbikat inkabb elrejti, es nem vesz tudomast roluk, kisse megkozelithetetlen. Szinte rogeszmesen ragaszkodik a volt baratnojehez, aki millioszor szebb lany mint en, es ez is letaglozott. Ami tetszik benne, hogy van szenvedelye, ami a zeneles es nagyon szocialis alkat, jo a humora, emellett bator es nem sablonos.
Nevetseges vagyok, mert az egyik ejjel felhivtak reszegen, es en meg kimentem hozzajuk, holott mar reg aludtam. De ittam egy kavet, felpattantam a bringára és bamm. semmi extra nem volt, tenyleg kivoltak, kicsit nevetgeltunk, de azt sem nagyon, majd hazakisertem oket. Bamultam ezt a bolondot, ahogy alszik, fantazialtam rola, vele almodtam. Aztan egesz hetvegen vartam a nagy talalkozast, de persze nem jott el, valahogy sosem volt jo. Ezt ugy kell elkepzelni, hogy kisminkelve, gondosan osszevalogatott ruhakban mentem mindenhova, hatha majd felhiv es akkor egymas nyakaba borulunk. de ez sosem fog megtortenni, amit nagyon nehez elhinni, talan meg nem is utasitottak vissza vagy el, vagy nem vettek igy semmmibe. Meg is erdemlem talan, nem azt mondom, hogy nem, csak rossz. de azert is nem nyavalygok masoknk, mert nem erzem jogosnak es hitelesnek, mert megiscsak en "szakiottam". Mellesleg ezermillio dolog van, amire koncentralnom kell es ami megy, de estenkent ez nem hagy nyugodni, annyira bennem van, annyira faj most. Foleg h olyan rovid volt, olyan semmi, de felidezem azt a boldogsagot, amit 1-1 nap ereztem miatta. sokat adott nekem a rovid ido ellenere, es faj h elveszitem, mert nem tudom megtartani, ugy ahogy neki kenyelmes lenne. Ez nem is erzem h bun lenne, ez olyan emberi erzes es termeszetes csalodas. Talan meg meg is ihlet. Ma vettem egy csorgodobot es lecserelem a gitarom majd ukulelere. Meg lesz az utcazenes keszlet aztan go. Ez a dolog meg ugyis elhalvanyul, foleg h nem hagyom h keressen egy ideg vagy tobbe...

YESTERDAY

https://www.youtube.com/watch?v=XNnaxGFO18o

"Yesterday love was such an easy game to play
Now I need a place to hide away
Oh, I believe in yesterday"

Már egy hete ezt a számot hallgatom, gondoltam akár meg is oszthatnám. 
Nagyon jelképes álmom volt az éjjel, vagyis a reggel: 
Utaztunk egy autóban Kristóffal és egyszer csak észrevettük, hogy nem fog a fék, próbáltunk felmenni egy dombra, hogy ott majd kellően lelassulunk, de akkor meg elkezdtünk hátrafelé gurulni, uh újra be kellett indítani az autót, de akkor megint nem tudtunk megállni
Ő valamit manőverezett, én tudtam h gáz lesz, ezért kiugrottam, de ő bent maradt és nagyon sokszor megpördült az autó, majd kiszállt úgy, hogy az egész arcát vér borította. És ott volt egy csaj, szóltam neki h hívjon mentőt, de ő a rendőrséget hívta és valami fura számot ütött be, gyanus h nem is magyaországon volt az egész. de közben siettem a melóba a moziba arra emlékszem. Szóval kissé zavaros, de ezen a héten végig hasonló álmaim voltak, és sokban bennevolt Kr. Talán ez a fékezhetetlenség magába is foglal mindent, éreztem... kezdtem elveszíteni a kontrollt, és ez barom ijesztő. És hiába mentünk fel hegyekre, ez az érzés mindig visszahúzott. Majd kiugrottam. 

lélek

Próbálok az álmaimra gondolni, vagyis felfedezni őket. És folyton csak egy név jár a fejemben, kering, nem szökik. Tán mégis létezhet igazi? Vagy már megint csak múló szeszély e gondolat? Többször felmelengedetett, megrágott, kiköpött és kiokádott szerelmünk talán egyszer még kivirágozhat? Tán lesznek közös gyerekeink és tóparti házunk? Állatok és növények meg valami tragacs? Tán bejárunk együtt országokat? mennyi az esély és meddig kell még várni? vagy újra meg kell születni... de akkor hol lelem meg ismét? Magasztos érzés és feljebbvalóbb mint bármi, hogy talán megtaláltam évmillióakkal ezelőtt elveszett részemet, mely azóta változott, mint én is, s talán még összecsiszolódhat.

angyalok

Ő egy icipici angyal, aki leszállt a földre, hogy szinten tartsa a jóságot a világban. Az a baj az angyalokkal, - mint már ezekben  az óriási szomorú szemekben is visszatükröződik- hogy nehezen viselik a kegyetlenséget, mintha, csak ők éreznék, nekik kéne hordozni. veszélyes szakma ez, de remélem talál olyanokat maga köré, akik mindezt látják... és azt is remélem, hogy nem rejti el majd azt a sok szépet, ami a lelkében virágzik, mégha sokan hadjáratot indítanak is ennek a letpirása érdekében. 

Hiszek abban, hogy születése pillanatában mindenki angyal, ezt fenntartani azonban kevesen tudják. Nem hibás senki, csak így mozgatják a bábokat. 

--chill--

--chill-- 

szeretem, hogy ezzel kel és fekszik. 

őszintén tudom irigyelni és értékelni mások megszállottságát..

a régi blogomból átvett gondolatok és versek

Az előző blogomból összegyűjtött versek/ gondolatok (csakhogy minden egyhelyen legyen):

Ez egy elég negítv iromány, de ez is én voltam/vagyok:

"Holnaptól össze kell szednem magam. Túlzottan megviseltek az elmúlt napok bonyodalmai, apró drámái, nehézségei. Már-már olyannyira a lelkemre vettem mindent, hogy fizikailag is kikészültem, úgy éreztem magam, mint akit félholtra vertek. Ha egy ilyen folyamat elkezdődik, nehéz megfelelő lépseket tenni, vagy olyan döntéseket hozni amik segítenek kilábalni. Inkább mégmélyebbre ásom magam a gödören, és a biztonség kedvéért még magamra tekerek egy pókhálót, és becsukom a szemeimet. Olyan gyorsan megtörténik az, hogy átváltson az agyam, és csupa negatív dolog lebegjen előttem, és ezeket még el is higgyem, pedig a fele tuti hogy csak illúzió, annak kell lennie. Nem akarok tovább dühös lenni a sorsra, hiszen mindennek van oka, mindennek úgy kell történnie, ahogy törénik. Talán ez az a gondolat, amit nemrég elültettem magamban, és a legtöbbet adja.
Félek. A betegségektől, a haláltól, az emberi faj törékenységétől. Attól, hogy mások kezében lehet az életem, és ők kiszímthatatlan, hogy mit tesznek velem.
Arra vágyok, hogy tartalmasnak érezzem az életem, de nem teszek semmit ennek érdekében. Olyan nehéz kimászni a kuckómból, és kitárni a lelkemet a világ felé. Talán azért, mert nem csak jó dolgok jöhetnek be a kiskapun, hanem gonosz, ártalmas, romlott dolgok is. Ki tudja, lehet, hogy mások is ettől félnek. Félünk észrevenni a jót, és folyamatosan védekezünk a rossz ellen. De mi van, ha ez a kettő együtt jár? Nem, nem, és nem lehet folytonos védekező állásban élni. Milyen régóta rájöttem erre, és mégis ezt csinálom. Vagyis próbálkozom, de ha ér valami csalódás, visszavonulót fújok, és elképzelem magamat 40 évesen egy kis tó partján, amint ülök a kötött pulóveremben, teát kortyolgatok, és üres, rideg vagyok, de legfőképpen magányos. A legijesztőbb szó számomra a magány,de mégis néha olyan biztonságot nyújt elzárni magamat mások elől, lehúzni azt a falat, és megjátszani, hogy jó ez így.
De az a szó, fogalom, de leginkább érzés, amit reménynek hívnak okozza a legnagyobb fájdalmakat. Rengetegszer megfogadtam már, hogy nem lépek többet kapcsolatba vele, elfordítom a fejem, ha felvillan a szemem előtt. De nem megy, mert ez olyan automatikus, mintha a szél elfújna egy kicsi magvat, amit betemetne  a föld és te nem tudnád holvan, már csak azt éreznéd, hogy egy csodálatos virág nőtt a lelkedben a semmiből. És a magot valaki elhinti úgyis, hiába könyörögsz neki, hogy ne tegye. Szép és halálos."

"Hát mit is írhatnék. Az könnyebb, hogy miért is írok. Mert fáj. Felvettem a zombi álarcot, mert úgyérzem magam mint akit szétmarcangolt egy vadállat. vagy mint az álmomban mikor azok a férfiak szétkaparták a combajaimat és mezítláb kellett járnom az éles kavicsokon. facsar beülről a bánat, és még mindig nemtudom a miértet, nem kapok választ. ha megkapnám elkezdhetnék gyógyulni, de így csak süllyedek. az újbóli reménykedés, majd kudarc körforgása.
Magamban kitaláltam egy új folyamatot amit úgy neveztem el: domino-effektus. Inog- inog az az utolsó kis domino, majd egy kis feszültségkeltés után, megáll, majd újra meginog, és a végén eldől, és vele együtt az összes. Amikor valami rossz történik, mindig látom azt a kis bizonytalan darabot, ami bármelyik percben feldőlhet, magával sodorva a többit. Igazából meg lehet állítani, ha odateszed a kezed. ha észreveszed, és az önsajnálaton felülkerekedve azt mondod: álljj, én irányítok! De most csak kérdezek. Azt hogy, miért nyitottam ki? Miért kínáltam fel? Majd rájövök, de az még idő. Kár, hogy most az ami nincs.
és folyton az jut eszembe az önismereti órákon: fecseg a felszín, hallgat a mély.
de ezt ők nem tudják."

Kemény István

SZOMORÚAN

Ki kéne bolondulni innen,

Mint az öngyilkos, ha visszafele él,

Leszedni az i-ről a pontot,

De visszarakni, ha a helye fehér.

A legjobb, ha úgy marad minden,

Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy,

Megvetni a megbomlott ágyat,

Földön aludni, és meggyógyul a múlt.

Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,

Mielőtt leesne, jóval hamarább,

Angyal száll át, helyreáll a rend,

Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.

És akkor megkezdeni szépen,

Mint az öngyilkos, ha visszafele él,

Elfelejteni az egészet

Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér

Vonaton írt versem a szerelemről

 Szeretlek, mert nem szeretlek

mindenek felett, részegség alatt

Szeretlek, mert nem lehet,

mert lelkem mélyén rejlő

kis titok vagy.

Apró kis akna vagy,

a föld alá bújva nevetsz,

s Szeretsz,

de ha arra járok,

szétszeded testemet.

Én meg a lelkiismeret vagyok,

ki-be-előbukkanok,

s bár Szeretlek,

a végén kegyetlenül

felemésztelek.

Nincs hát miért aggódni,

mondjuk, hogy így megy ez,

Szeretsz? én Szeretlek…

döntsünk hát kedvesem:

ki öl kit előbb meg?

négysoros vidámság

Semmi sem érték,
szeretni semmiség,
maradni nem,
csak keresgélni lehet.

Ez egy vicces fellángolás volt az USA-ban: 

A keszulodes hangjai:

mikor odabujnek mar hajnal van.
felzizzen egy hang az ejszaka csendjebol
nem is zizzen, felvisit,
indulnia kell, ez mar csak igy van.
ugyerzem itthagy, kegyetlen,
de nem, meg idekuszik egy percre,
(megint remenykedek nem megy el...)
zacskok zizegese, ov csattanasa
ebreszt fel az edes idillbol
labak dobogasa, ajto nyikorgasa,
ez mar a veg...
nem is veg ez, csak nekem szar,
ki takaro ala bujva varja,
mit mond majd, elkoszon, mi lesz?
vagy csak szo nelkul eltavozik?
nem jovok vissza, ezt mondtam neki,
talan jobb lesz csendben...
majd hatam mogul elobukkan,
es edes csokot ad hirtelen.
ez itt a veg, konnyeim csorognak,
ugy ahogy mar reg nem folyt el szemem,
vagy csak szememen a festek,
amit tegnap tettem fel,
hogy szebbnek tunjek fel elotte.
hata mogott mar az ajto,
sotet a szoba, de kintrol meg neszek...
o vagy csak a haz odon reszei,
jatszak ezt a jatekot velem...
fulelek, majd zokogok, kene egy  zsepi.
kozben csattan az auto ajtaja is,
az ablakbol fenyszorokat latok
ez mar a veg erzem,
hat mar o is elhagyott.

ez pedig eléggé humoros lett: 
"Najó most szenvedek. gyerekes is amit leművelek a fejemben. Olyan régi anett, akinek sosem jó az ami van. akarom még látni egyszer a jakobot. :( nyafffnyafff. nem akarok tőle semmit, csak beszélni vele, meg látni. viszont nem akarom izi nyávogását hallgatni, hogy én mekkora szemét vagyok h az utolsó estémet nem vele töltöm. nemtudom miért nem elég az utolsó előtti. á nemtudom. hagyom a szarba. a rézfánfütyülősrézangyalát. mellesleg már csak 2 éjszaka ebben a szobában. fura lesz elmenni, és megölni a d betűs srácot otthon. elképzeltem az egészet, piszkosul kicsinálom. persze csak a gondolataimban, mert még nincs pisztolyom, de majd veszek a józsefvárosin, meg gengszteres nyakláncot is. jah és bugyikat meg zoknikat. jut eszembe edzenem kell a súlyzóimmal, hogy majd a holttestet el tudjam takaríatni. de sztem csak bebaszom a dunába, egy kicseszett nagy súllyal a lábán. jah és azonosíthatatlanra vágdosom:D hát igen, az élet unalmas lenne ilyen dolgok nélkül. nem? vajon hány rendőr fog betámadni emiatt a bejegyzés miatt? áááá csaknem veszik komolyan. mellesleg lógtam a linzi villamoson és nem fizettem be a számlát utána. jajj de kikezdek még az osztrák állammal is. huhaaa. lehet aludni kéne, vagy tovább fantáziálni arról az idilli pillanatról, amikor a nyelvével nyomkodja majd a telefon billentyűit. hehehehhehehe"

Kérdéses
A tó partán emberek
nézik, hogy s mint lehet,
hogy a végtelennek hossza van
a bejárt út bejárhatatlan
az örökké nem tart végig
és a fák sem érnek égig...

A hasztalannak súlya nagy
még akkor is ha senki vagy
A remény hal meg utoljára,
majd te is mehetsz ő utána,
a kincseidet rejtsed el
és ne tegyél több kérdést fel.


pozitívan

Magasban vagyok egy jó ideje,
süt a nap, és bár a szél süvít,
nem fázon, nem remegek.
Szemem lehunyom és hagyom,
hogy a meleg testemben szétáradjon,
behatol bőröm, húsom, csontjaim közé,
majd a lelkembe kúszik az álnok,
és így már nem menekülhet sehova,
amikor én sötétségre váltok.

mi ő nekem ciklus

Mi ő nekem?

Tán látomás, délibáb, kifordult világ?

Újdonság, kimozdít, halkan közelít.

a megszokottól merőben más,

s így kezdetét veszi az olvadás.

(Tél közepe volt,

hó nélkül, enyhe január

fülemüle utca, normafa, szitáló eső

sötétben haladtunk,

magába szippantott, elnyelt az erdő.)

Tán szellemek súgták: vigyázz!

Légy kimért, óvatos

Hisz a folyékony, télen

Nem a legjobb halmazállapot.

(forró csoki és gőzölgő tea,

Kis vendéglő, békés, nyugodt,

Ő közelebb húzódik, és én megijedek.)

Szellemeknek hinni butaság,

A félelem fél élettel jár,

A könnyedség régi álom, akarat..

Adna valaki kölcsön hozzá szárnyakat?

Tán hazugság, valóság, kifordult világ?

Újdonság, befordít, lassan távolít.

Egy érzés, mely mindennél más,

És így kezdetét veszi a borzongás.

(Tél vége felé volt, üres szoba,

Üres szavak, ígéretek,

Egy ostoba hangra várakozás)

Tán szellemek súgták: reménykedj

Légy türelmes, kissé naiv

Ha úgy nem volt jó,

Hát miért ne mehetne egyszer így?

(gőzölgő tea, csökkenő fény,

Zene, zene, zene.)

Szellemeknek hinni butaság,

A félelem fél élettel jár,

A könnyedség régi álom, akarat…

Adna valaki kölcsön hozzá szárnyakat?

Tán látomás, valóság, kifordult világ?

Feleslegesen eldörmögött téli imák?

Más a mindentől, a semmitől is más

Hazugság, vallomás, bálványimádás.

( Tavasz eleje volt, leszakadt az ég.

Meleg ágy, biztonság,

Ölembe bújó kiskutyák. )

Mint sarkok mögött megbújó árnyék

Kedvességed még tovább kéjeleg

Hogy építsem rólad alkotott

Szép, de Idealizált képemet.

(haladtunk az úton,

Egészen sötétben, el a városból,

Határvonalat áttörve

Boldogan.)

Sötét szobába nyitottam, nyálkás és hideg,

S bár csöppet sem idegen, mégis oly’ rideg.

Minden szűk, helyem csak fogy benne…

Toporog az ember, toporog egy helybe’.

fellegek

Most a szakdogához keresek idézeteket, de ez megaragdott, illik az aktuális állapotomhoz, teljesen tükrözi azt:

Amit érzel, és ahogyan érzed, meghatározza a kisugárzásodat. (...) Nem olyan embereket vonzol magadhoz automatikusan, akik illenek hozzád, hanem olyanokat, akiknek arra lehet szüksége, amit sugárzol.

Ruediger Schache

Mármint ezt nem magamra értem, hanem a Kristófra. Ő ezért vonz. szükségem volt erre az optimizmusra, jókedvre, életvidámságra, melegségre. Tegnap voltam a próbájukon és igaz h kb. 20 ismeretlen ember közé csöppentem, mégis helytálltam. Kedvelem őket, aranyosak! Utána pedig elmentünk páran kocsmázgatni, pingpongoztunk, csocsóztunk, nagyon jó volt. valahogy minden könnyebbnek tűnik, lehetségesnek, még az is, h lehet h 300ezret ki kell perkálnom az utolsó félévemre. Valahogy megoldom.
Tegnap először beszéltünk róla, hogy mi van köztünk. nem én hoztam fel a témát, hanem ő. Azt mondta h furcsa neki, mert iszonyat rég nem érdekelte ennyire egy lány, és nem tudja merre lépjen. Én meg elmondtam h mennyire jókedvem van mióta ismerem. Mintha visszatértem volna. És, hogy érezzük jól magunkat. de tényleg ezt akarom! sosem éreztem még ilyet, szinte teljesen mindegy mi lesz, csak ne "veszítsem" el. 100%ig önmagamat tudom adni mellette. Nem érdekel az sem, h valaki szerint kevés idő telt el Ádi óta. nem lehet bejósolni az ilyesmit... És eddig még semmi sem volt köztünk, ez is annyira furcsa. Mármint nem próbálkozott be nálam, csak ilyen kis finoman, átölelt, meg nyüzsög körülöttem. Nem érdekelnek a gondok és semmi. néha biztos ilyen is kell h legyen. ebből táplálkozom a következő hónapokra..

tango

Most értettem meg ezt a verset. eddig is szerettem,de most más értelmet nyert.

Karafiáth Orsolya: Tango

Már hogyne érteném. Csak máshogy érzem.
Kell még egy mozdulat, mi rávezet.
Egy mozdulat: a véletlen, a botlás.
Pár lépés együtt, majd feszült szünet-

egy új esély, hogy én is megtanuljam
most nincsen félig. Csak egész lehet.
Ha vicc, ha trükk, sodródjak el nyugodtan,
s ha nem, tudjam, innen veszíthetek.

Az orrcimpám. A táguló pupilla.
Amúgy egész jól elvagyok a vággyal.
Nem gyűr le, durván nem sodor feléd.
Belül jelez. Titkon, zavartan árnyal.

Nekem már szenvedély így. Elhiszed?
Minek beszéljem szét, feleslegesre?
Unott tárggyá miért váltanám a kérdést -
velem jönnél a másik életembe?

Milyen komoly vagy. Még a tested is.
Erős energiák - ín és ideg.
A könnyű nem kell? Nézd, most tartasz úgyis.
Aztán engedhetsz. S épp így éri meg.

Hogy kellesz, átpörög a mozdulatba.
Talán véletlen. Nincs mögötte semmi.
Félek, hogy élvezem. Hogy addig vonz,
míg elfelejtem, hogy tudok nevetni.

szeretés

Nagyon rég voltam ennyire jól. Könnyűnek érzem magam. 2014-ben nagyon bízom. és magamban is, és most egyáltalán nem utálom magam. valahogy minden úgy él és színes, fényes, mindenki kedves és segítőkész és pozitív. Nem is tudom, éreztem így már valaha? ilyen intenzíven? lehet h tegnap ekit kevertek az italomba..



elbúcsúztattak a lányok is:)

szeretet van.  

és vágyakozás. 

dream

Azt álomdtam, hogy terhes voltam és már majdnem szültem, de még alig volt hasam. És éreztem a fájásokat meg mindent. Azt nem tudom ki volt az apa meg ilyesmi, csak maga a fizikai élmény maradt meg. Az durva volt.
Mostanában annyit álmodom, de nem emlékszem rájuk. Biztos, mert mélyen alszom, kezdem kipihenni magam, februárra sok energia kell majd. Jah de egyik nap azt álmodtam h anyu és a heinz andrás apja jóban voltak egymással, és Ádival mentünk el valami kulcsot elhozni tőlük, Ádi meg majdnem behúzott egyet az andrásnak, pedig az égvilágon semmi sem volt köztünk. Hogy lehet olyan emberrel álmodni, akivel egyszer találkoztam és mégcsak gondolni sem gondoltam rá? De a poén, h aznap vagy másnap kiírtam fb-ra h albérletet keresek, és pont ő írt rám, h van náluk szabad hely. ez mi? Nóra szerint boszi vagyok. mostmár kezdem énis úgy hinni... Ha nem lesz más, akár fiúkkal is összeköltözöm, nem érdekel, csak kell egy hely aludni. Ma majd megyk sétálni és akkor remélem csinálok 1-2 jó képet.

szemben a nappal

Még apu mutatott otthon egy számot, és tetszett. Szerintem a vad fruttik amúgy sem rossz magyar zenekar, sokféle stílusú zenét játszanak, jók a szövegeik. És ez a szám tényleg csakúgy bekúszik az ember fülébe, jó lett. És most valahogy passzol a hangulatomhoz. Bejött a kemény tél, megfagytam kissé megint. Vagyis tegnap elég fura érzéseim voltak. Így megy ez.


http://www.youtube.com/watch?v=22PK4sXhcpM


"Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal"

szakaszok

Nem moccan. Tudta, hogy eljön.
Belemerül, meg akarja élni minden másodpercét.
Fáj, de nem gond, mert erősít.
Fáj, de már nem bánkódik.
Egyre inkább érzi a bánkódás értelmetlenségét.
Egyre inkább tudja azt is, hogy felesleges félni, felkészülni, bizalmatlankodni.
Érzi, hogy az elmúlt években félve és ezáltal fél életet élt.
(Ebből ered a szorongás és pánik is.)
Nehéz elveszíteni valakit, ez nem vitatott.
Amíg bizakodsz lesz valahogy. Amíg nem hagyod, hogy az a sötét valami elhatalmasodjon.
Bízik abban, hogy valami mellette áll, valami fölöttes dolog.
Az elveszett percekben is nyújt valamit, csak meg kell látni.
Néha talán a legelveszettebb perceket nyújtja, hogy túlléphess.
Nem akar tartani az újrakezdéstől
pedig a nagyvárosban megint elveszhet.
Elnyel, beszippant, felzabál, kiokád.
budapest.

Mi ő nekem?

Mi ő nekem?

Tán látomás, délibáb, kifordult világ?

Újdonság, kimozdít, halkan közelít.

a megszokottól merőben más,

s így kezdetét veszi az olvadás.

(Tél közepe volt,

hó nélkül, enyhe január

fülemüle utca, normafa, szitáló eső

sötétben haladtunk,

magába szippantott, elnyelt az erdő.)

Tán szellemek súgták: vigyázz!

Légy kimért, óvatos

Hisz a folyékony, télen

Nem a legjobb halmazállapot.

(forró csoki és gőzölgő tea,

Kis vendéglő, békés, nyugodt,

Ő közelebb húzódik, és én megijedek.)

Szellemeknek hinni butaság,

A félelem fél élettel jár,

A könnyedség régi álom, akarat..

Adna valaki kölcsön hozzá szárnyakat? 

mesés

Ez a nap egy jó nagy kakinak indult. 10percem volt a felkelés és a munkábaérés között, megint nem ébresztett a teló, uh mostmár kell vennem egy ébresztőórát. Nem arról van szó, örülök, hogy ilyen független telefonom van, szabadlelkű, csak azért támogathatna néha. Utána pedig egésznap basztatott az egyik kollégám, az idióta- kapkodós és a végére anniyra kiborultam, h megmondtam neki, h elegem van h nem hagy békén, és akkor elkezdett ordibálni, h ő nem is csinált semmit blabla. Utálom őket! elterveztem, hogy beteget jelentek, de már csak kibírom ezt a pár napot... ha meg nem akkor ahogy ismerem a testem, úgyis megbetegszik magától. Miután hazaértem sikerült megnyugodnom, kitakaríottam, mivel holnap jönnek a csajok palacsintázni. Ittasan ígérgetek ám dolgokat, aztán meglepődök amikor követelőznek:D futottam is picit, ami meglepően jól ment, aztán vacsi-fürcsi kombó. Aztán pedig az alábbi mese született, aminek hatására befejeztem végre a szakdoga azt a részét, ami még kellett, uh holnaptól tudok a vizsgámra tanulni. A mese a következő:

Álmodozom... biztosan egy erdei kis házikóról, ahol éldegélek az 5 kutyámmal, aztán egyszer betéved valami eltévedt megsebesült herceg, akit meggyógyógyítok saját termesztésű gyógynövényeimmel és belémszeret, eladja a palotáját, odaköltözik és aztán nemtudom mi lesz. a meséknek általában itt vége van, de utána jön csak neheze.

Biztos a sarkanytol sebesult meg, te meg beleszeretsz, mire eladja a palotajat, hogy megvegye neked a sarkanyt kilora, igy az orokke valosagig kitart majd a BBQ szezon. de nem a gyogynovenyeidtol szeret beled, hisz miattad ment a sarkanyhoz is, mert egyszer megbabonaztad a kunyodban, mert nem huztad el a fuggonyt zuhanyzas kozben es meg a nagy gondor furtjeid sem tudtak eltakarni, es ezzel a latvannyal ami beleegett orokemlekezetebe es elkezdte a tervezgeni a meghoditasat ennek a barsonyos boru erdeitundernek. El is indult a sarkanyhoz, de a draga kutyaid leszedtek rola meg a klodgatyat is, de probaszerncse elindult egy juharfalevellel a sarkanyhoz targyalni..es vegul: a sarkanybol szamarra lett, mert ugye ki latott mar sarkanyt egy uzleti megbeszelesen? A herceg is megsebesult, igaz nem epp a megszokott mesebeli modon. Es mar palota sincs, de van sarkanyhus meg salata, es boldogan eltek miig..miig?

Míg egyszercsak betoppant hozzájuk egy vegán greenpeaces aktivista, aki megvádolta őket azzal, hogy megették az utolsó sárkányt a földön. Mély lelkiismeretfurdalást éreztek, ezért elindultak, hogy az aktivista állítását megcáfolva találjanak még 1 utolsó élő sárkányt. eltelt 2 év, bejárták a világ összes helyét,ami a sárkányokat tárgyaló szakirodalmakban fellelhető volt, de nem találtak egyetlen még élő példányt sem. gyötröte őket ez a tudat, azonban mellete csodásan érezték magukat ebben a két évben amit utazgatással töltöttek. elhatározták, hogy minden évben lesz egy ilyen hónap, amit "sárkánykeresés" címszóval utazgatással töltenek. 5 év múlva egy szép kis tónál vertek sátrat, majd hajnalban zajt hallottak kívülről. kinéztek és egy sárkány ment le éppen a tóhoz inni. ekkor a herceg előrűntotta kardját és leszúrta a sárkányt. vajon miért?

1. Mert az ido gyogyir meg a lelkiismeretfurdalasra is.

2. Vagy a nem megszokott gyogyfuvebol ittak teat a reten

3. mert jól érezte magát, és megijedt hogy vége lesz ennek a hagyománynak, mármint h elmennek, és ugyebár az ember a saját szórakoztatására kiirtja a környezetet..

4. Vagy csillapithatatlan erzes tamadt a harcos szivben mert felcsillant a szeme a jovohetre megbeszelt vega-BBQ parry Keszit valami ujat, a regi idok oltaran

5. vagy mert mégegyszer beakarta bizonyítani a lánynak, hogy attól függetlenül h sörhasat növesztett, ő még mindig igazi alfahím, aki sárkányokat öl