Belemerül, meg akarja élni minden másodpercét.
Fáj, de nem gond, mert erősít.
Fáj, de már nem bánkódik.
Egyre inkább érzi a bánkódás értelmetlenségét.
Egyre inkább tudja azt is, hogy felesleges félni, felkészülni, bizalmatlankodni.
Érzi, hogy az elmúlt években félve és ezáltal fél életet élt.
(Ebből ered a szorongás és pánik is.)
Nehéz elveszíteni valakit, ez nem vitatott.
Amíg bizakodsz lesz valahogy. Amíg nem hagyod, hogy az a sötét valami elhatalmasodjon.
Bízik abban, hogy valami mellette áll, valami fölöttes dolog.
Az elveszett percekben is nyújt valamit, csak meg kell látni.
Néha talán a legelveszettebb perceket nyújtja, hogy túlléphess.
Nem akar tartani az újrakezdéstől
pedig a nagyvárosban megint elveszhet.
Elnyel, beszippant, felzabál, kiokád.
budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése