vége

Hiszek abban, hogy amíg valakinek van valami küldetése, addig nem hal meg. Most megnéztem a Szkafander és , pillangó c. filmet, aminek nem feltétlenül ez volt az üzenete, vagyis ennél sokkal több, de felhozta bennem a gondolatot. Azt hittem h le fog sokkloni, és nihilista hangulatot ébreszt bennem, de valahogy volt benne valami csodás optimizmus. Mint az Életrevalókban, igen, talán a humor. A humor segít mindent átvészelni, aki még a legdurvább helyzeteken/ben is tud nevetni, akár önmagán is, az győzött.
Akkor most énis jól kinevetem magam, hogy szenvedek a szakdogán, hogy valószínűleg elhagytam az injoy kártyámat, hogy szégyenletesre ittam magam szombaton és hogy folyton valakire gondolok, akivel egyszer találkoztam életemben , és hogy ezt el fogja olvasni valaki, akit ezzel meg fogok bántani. nem akarok tovább titkolózni a blogomban, mert ez az én blogom, nem másé, és azt szeretném leírni ami éppen bennem van. Szóval nevetek, mert ezek igazán apróságok. A sajnálkozást meg elvetem, mert senkinek sincsen rá szüksége. Talán magamat is védtem vele eddig, talán azt a látszatot próbáltam fenntartani, hogy "jó" vagyok. de igazából nem leszek attól rosszabb, hogy beismerem, hogy levelezek egy olyan emberrel, aki jókedvre derít, és hogy ábrándozok róla, pedig nem ismerem.Történnek furcsaságok az életben, és abban is hiszek hogy visszakapjuk a szemétkedéseink egy részét, tartottam is tőle, de most megbocsátok magamnak. Nem akarom többé a bűntudatos érzést. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok hibás és bűnös, de mindig döntöttem. és a döntések sodornak és nyilván azt választod amit az adott pillanatban a legjobbnak érzel. tudni kell, hogy vannak következmények, de ezt valamilyen szinten vállaltad, amikor meghoztad a döntést.
Úgyhogy most ezennel felszabadítom magam, remélem elérem a várt megnyugvást.