Minden egyes nap estéjén ezt gondolom, mondom és állítom: holnap összeszedem magam. Estére mindig összeomlok, a napokat jól bírom. Most pedig ekezetek nelkul fogok irni, mert mar igy szoktam meg, ami nem tul jo, de most faradt vagyok. Igazabol folyamatosan faradt vagyok, mar legalabb 3 hete, az is megfordult mar a fejemben, hogy valami bajom van, de nem hinnem. Elkezdtem orult modon szedni a magneziumot es c-vitamint, ma mar talan jobb is volt. Nem akarom elemezni most az erzeseim, csak kirni magambol. Ki kell kicsit szenvednem magam valahol, es nem akarom ezeket masokra terhelni, mert tenyleg csak ram tartozik, nekem kell megbirkozni vele. Igazabol ez csak egy banat. talan szerelmi banatnak is nevezhetjuk. Mar reg nem tapasztaltam ilyesmit, vagyis ezt a formajat nem. Olyan letisztult szomorusag. Talan ezert olyan nyugodt is, sok alvas, beke, semmifele kitores, csak hallgatas és nehany konnycsepp. Rengeteg dolgot tudnek irni az adott szemelyrol, akihez ez kotodik. O nem egy kedves ember, nem is kulonoskepp jolelku, nincs jo munkahelye es sok penze, lakasa, otthon el a szuleivel, nem igazan olvas sokat, nem is sportol mar, felelotlen, egoista, es nincs tisztaban mindig önmagaval es az erzeseivel. Az utóbbikat inkabb elrejti, es nem vesz tudomast roluk, kisse megkozelithetetlen. Szinte rogeszmesen ragaszkodik a volt baratnojehez, aki millioszor szebb lany mint en, es ez is letaglozott. Ami tetszik benne, hogy van szenvedelye, ami a zeneles es nagyon szocialis alkat, jo a humora, emellett bator es nem sablonos.
Nevetseges vagyok, mert az egyik ejjel felhivtak reszegen, es en meg kimentem hozzajuk, holott mar reg aludtam. De ittam egy kavet, felpattantam a bringára és bamm. semmi extra nem volt, tenyleg kivoltak, kicsit nevetgeltunk, de azt sem nagyon, majd hazakisertem oket. Bamultam ezt a bolondot, ahogy alszik, fantazialtam rola, vele almodtam. Aztan egesz hetvegen vartam a nagy talalkozast, de persze nem jott el, valahogy sosem volt jo. Ezt ugy kell elkepzelni, hogy kisminkelve, gondosan osszevalogatott ruhakban mentem mindenhova, hatha majd felhiv es akkor egymas nyakaba borulunk. de ez sosem fog megtortenni, amit nagyon nehez elhinni, talan meg nem is utasitottak vissza vagy el, vagy nem vettek igy semmmibe. Meg is erdemlem talan, nem azt mondom, hogy nem, csak rossz. de azert is nem nyavalygok masoknk, mert nem erzem jogosnak es hitelesnek, mert megiscsak en "szakiottam". Mellesleg ezermillio dolog van, amire koncentralnom kell es ami megy, de estenkent ez nem hagy nyugodni, annyira bennem van, annyira faj most. Foleg h olyan rovid volt, olyan semmi, de felidezem azt a boldogsagot, amit 1-1 nap ereztem miatta. sokat adott nekem a rovid ido ellenere, es faj h elveszitem, mert nem tudom megtartani, ugy ahogy neki kenyelmes lenne. Ez nem is erzem h bun lenne, ez olyan emberi erzes es termeszetes csalodas. Talan meg meg is ihlet. Ma vettem egy csorgodobot es lecserelem a gitarom majd ukulelere. Meg lesz az utcazenes keszlet aztan go. Ez a dolog meg ugyis elhalvanyul, foleg h nem hagyom h keressen egy ideg vagy tobbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése