Ma volt az első munkanapom az irodában. Igazából fáradt
vagyok, mert ugyebár 07:15 kor indultunk, nyomtuk negyed 5ig, aztán hazajöttem,
elbringáztam bevásárolni, dumáltam a nagyival, aztán futottam, főztünk, ettünk,
és most itt vagyok. Ahogy bekapcsoltam a gépet elkezdtek leragadni a szemeim. Igazából
jól éreztem ma magam teljesen, bejött a meló, kedvesek az emberek, de nem merem
még elkiabálni, mert az első nap vhogy mindig egyszerű és lelkesítő. A srác,
aki elvisz meg hazahoz tök kedves, és végig beszélt, uh kínos csend sem volt. Fura,
mert itt nem vagyok közvetlenéghez szokva…
Ma megkaptam a KIK-es melóért is a pénzt, ahogy megláttam a „zöldhasúakat”
egyből felcsillant a szemem. Rögtön nem is a Hofer-ba vagy a Billába mentem
vásárolni, hanem az eurosparba:D Meg persze vettem 1-2 biocuccot, amíg
megtehetem. Visszafelé meg minden autósnak beszóltam, mert rájöttem h nekem
bringával mindig elsőbbségem van.
A nagyival leültem beszélgetni, mert olyan magányosan
üldögélt, mesélt a háborúról meg az állatokról, amiket tartottak. Igazából jó
volt hallgatni, mert hiányzik mami. De a közös képünk mindig ott van az
asztalon, mindig velem lesz, tudom. Ezért nem „haragudtam” soha, h meghalt…
Rájöttem h mostanában kicsit bezárkóztam mások elől, úgy
döntöttem h mostmár csak túlélem ezt a 3 hetet különösebb kapcsolatok nélkül,
de ma már nem így gondolom. El akarok járni, beszélgetni, élvezni a nyarat. Nem
kell nekem is elbújnom.
Ez most egy szürreális photoshopos kép, olyan jó vagy rossz
álom.
Vagy naplemente.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése