42. nap

Ezt tegnap írtam a parkban:

„Végre valami emberi. Meghatódtam. Kijöttem a parkba olvasgatni és pár méterre tőlem, két srác gitározik. Ülök és hallgatom, és baromira örülök, mert ilyet itt még nem láttam, és jól is játszanak. Csak mosolygok itt magamban, olyan jó hallgatni, boldoggá tesz pár pillanatra. „

Amúgy meg jó napok voltak mostanában. A jóga teljesen ki tudja egyensúlyozni az életem, más tudatállapotba kerülök tőle. Az a legjobb h tényleg megnyit valamit bennem, nevezhetjük szívcsakrának, de könnyebben beszélek másokkal, rájuk tudok hangolódni. És milliószor többen néznek rám, észrevesznek. Tegnap is tök sokan megszólítottak, persze nem vettem róluk tudomást, de akkoris.

Este elmentem iszogatni Berniékkel, mert Nóra és Martin valami rokonsági partyra mentek. Vagyis mentek volna, de Nóra nem ment, mert összevesztek. :S Viszont én már megígértem az estét, uh elmentem. Nagyon jól éreztem magam, tök sokan nevettünk, és sikerült csak 2 és fél radlert meginnom, uh nem volt gáz. Volt egy srác, aki ugyanúgy júli 13-án született, mint én:O Ez nekem akkor is durva! Tényleg minden megvan írva valahol, mármint a találkozások, az h éppen mit „kell” tenned. Najó ezt most nincs kedvem kifejteni, mert nemsoká indulunk dolgozni egy esküvőre, és addig inkább relaxálok, mert tuti nagyon megerőltető lesz. Jajjj nem akarok bénázni, nem akarok bénázni… :D