elfújta a szél

Huh hát a tegnapi nap nagyon durva volt. 13 óra meló, megállás nélkül.. 500 fős esküvő volt, de valami óriási baromság. Voltak olyanok, akiknek minden ingyen volt, volt akinek valamiért fizetni kellett, és voltak, akiknek mindent fizetni kellett.. annyira gáz, minek hívnak ennyi embert? És olyan hagyományok sincsenek mint otthon, énekelnek egyet aztán csá. ezek mindig énekelnek és ilyen népviseletbe öltöznek, jah és persze zabálnak! a kaja a legfontosabb! hihetetlen:D
Volt egy nő, aki gondolom a rendezvényszervező volt, és mindenért felelős, hát az elején nagyon megijedtünk tőle. Úgy fogadott mint egy katona, parancsolgatott össze-vissza. Már az első10perc után haza akartam menni, de aztán egy pár óra után tök kedves lett. Viszont az emberek, akikkel dolgoztam, hát hogyismondjam. Voltak ilyen parancsolgatós, főnökösködő kis picsák, de hidegen tudtak hagyni. Nórával meg Bernivel elhülyültünk néha pár mp-ig, de tényleg iszonyat pörgés volt. Viszont nem maradt bennem tüske, mert a végén megdicsért a nő, mondta milyen ügyesek voltunk. 4-re értünk haza, ma kicsit úgy érzem magam, mint akik szétvertek..
Ma egész nap romantikus számokat hallgattam és Scarlettet néztem. A Scarlett minden 2 évben előkerül, és még mindig ugyanúgy élvezem. :)
Ezt a képet leginkább Ádinak csináltam, mert a levél szívecske alakú, és kicsit olyan mint a születés. Készülök a közös "utazásunkra":