állatkert

Szörnyű volt. Mindenki elsuhant, és én nem találtam magam. Csak a csattogást, sikítozást, hop-hop- ozást, sípolást hallottam. Mindenhol fényképezővel, kamerával, high-tech cucokkal. És néztek és ordibáltak. Úgy éreztem magam mint valami állatkertben… Elvesztettem magam, nem akartam folytatni, csak hányni. Hányni akartam tőlük, elmenekülni, letépni a rajtszámom. Haza akartam menni, mert ezek majmok, idióták. De mégiscsak futottam tovább, egyre könnyebb volt a testem, aztán hirtelen óriási szúrást éreztem a jobb felemen. Nem kaptam tovább levegőt, összerogytam. Nem bírtam kiegyenesedni, csorogtak a könnyeim maguktól, de ők csak suhantak el mellettem. Elsötétedett minden, de aztán lassan jobb lett. És akkor megtettem: letéptem és átvágtam az úton. Abbahagytam, feladtam pont a vége előtt. És szégyelltem magam, hogy ezen résztvettem, h ott voltam és hagytam, h majmot csináljanak belőlem, kibaszott bámulnivaló állatot. Ricsaj és ordibálás, szemét, megszállott barmok. De amint kinyitottam a szám, és elordítottam magam a többieknek h ez mekkora baromság mindenki kussban maradt. Ugyan, erre semmit nem lehet mondani. Sosem szabad itt őszintén beszélni, kimondani ami a szíveden van, mert akkor nem értik. Nem fogják fel, h nem lehet mindig minden rendben. Miért nem mosolyogsz? Minden oly egyszerű, az érzéseidet tartsd meg magadnak. Haza akarok menni! Mert már szarul érzem magam, ha beszélek, nem birom a megjátszást. Persze ilyenkor duplán szar, mert tudom h hálásnak kéne lennem, mert kedvesek velem, de most nem ez a lényeg. Most nem tudok erre gondolni, most csak el akarok menni, haza akarok menni, és beszélni és őszintének lenni! H ne nézzenek furcsán, ha hangosabban beszélek. És ezek csak ordibálnak és énekelnek, kibaszott hangos egy fasz népség! Igen végre kimondtam! Nyugat!Éljen a nyugat a maga lelkiszegénységével! Éljen a pénz, a jómód, a kényelem, az autók, az ételek tömkelege, a széles választék, a mosolygás, a mobiltelefon, az I-cuccok, a gondtalanság, a felszínesség! És éljen h mindig csak túracipőben túrázhatsz, h futócipőben futhatsz, h bringázáshoz komplett öltözék kell, h pulzusmérő kell a legszarabb futóknak is! És legyen 5féle biztosításod, hatvanféle vorteilscard-od, hitelkártyád, plazmatévéd megfelelő hangberendezéssel! És üljetek be kávézgatni a barátokkal valahova, de ne sokat szóljatok egymáshoz, csak üldögéljetek, mert az olyan menő! Kávézgatni, röhejes! De sose mond ki amit gondolsz, sose!!!