Happiness

Ma tettem egy nagy reggeli sétát. fotózgattam, sütött a nap, megnyugodtam...
Fáradtnak érzem magam, most egy kis pihire van szükségem.Ma van az utolsó munkanapom 2013-ban! Valahogy ettől a 2014es évtől várok valamit, valami jót, célbaérést, új kezdetet. Kevésbé tűnik sötétnek, mint ez az év. de tudom nem az évektől kell várni a dolgokat, hanem magunktól. Hát akkor magamtól várok valamit. A lezárásokat.


Tükröződés..

 Tipikus Ausztria

 Micsoda boldogság!

 Reggeli fényjáték

 Reggeli fényjáték2

zűrzavar

Most eléggé ideges lettem, vagyis kiábrándult. Lehet, hogy tényleg velem van a baj. Nem tudom elfogadni az emberiséget. Egyszerűen olyan csaták játszódnak mostanában le bennem, még álmomból is 5ször felkeltem totál megizzadva. Lehet, hogy egy szemétláda vagyok? Nem vagyok elég elfogadó? Mit tehetnék annak érdekében, hogy ez változzon? Nem akarok egy elnyomott, manipulált agyú valaki lenni vélemény nélkül, a tömeget követve, de azt sem akarom, hogy túl kritikus legyek. Vagyis mindig megkapom, hogy az vagyok. Megosztó személyiség, nem tudom ezzel együtt tudok-e élni.  A magánéletemmel sem tudom, h mit kezdjek, h jó úton vagyok-e. Olyan mintha lázas lennék, fel vagyok spanolva és mellette hulla fáradt vagyok. Már olyan rég voltam őszinte, hogy fáj. Fáj, hogy becsapom magam, h mindent kimagyarázok, hogy játszadozom. csak azt érzem biztosan hogy egyedül akarok lenni, zenéthallgatni, teázni, ledőlni az ágyra. Nemtudom mivan, de most bőgök amiatt ami körülvesz, pedig tudom h meg tudnám változtatni. Egy erdőben akarok élni kutyákkal, növényeket gondozni, gyümölcsöt aszalni, mindent saját kézzel készíteni. De azt is szeretném, hogy szeressen valaki. Hogy valakivel osztozhassak a még meglévő szép dolgokon.

Éeletemben először tényleg kirúzsoztam magam, de persze mielőtt elmentem letöröltem.

jelentés

Mindig eszemben van, hogy írok, de aztán vagy rohanok vagy pedig inkább a szakdogán agyalok… Olvastam egy irományt a személyes hatékonyságról, aminek az a lényege, hogy az ember csak akkor tud valamit hatékonyan véghezvinni, ha maximálisan az adott dologra koncentrál és fontossági sorrendet kell tenni a tevékenységek között. Ezzel egyetértek, de annyira nehéz, mert mindig is túl sokminden érdekelt egyszerre.

Most volt egy hét, amit egy az egyben el akarok felejteni. Kb. úgy kell elképzelni mint a tegnapelőtti futásomat. Végig a tehénszarban trappoltam a mezőn, nyakig sáros lettem, de aztán kimásztam belőle. Jajj ne, jönnek a takarítók, uh lassan el kell húznom, mert iszonyat mocsok van a szobámban. 

Tegnap néztük egy dokumentumfilmet az Alpokról, nagyon jó volt! Abba még bele sem gondoltam, h a sípályák építése mennyire tökreteszi a környezetet. Igazából az ember tényleg mindig csak rombol a saját szórakoztatására. Erre napról napra rájövök, és elszomorít… Tudom nem szabad ilyeneken agyalni folyton, mert őrülethez, depresszióhoz vezet. De az emberiségből már úgyis kiábrándultam.

Szeretnék az érzéseimről írni, de nem megy. 

dark paradise

Tudom már régebben jelentkeztem, de most nagyon bele voltam merülve a szakdogás dolgokba, volt ihlet hozzá. ez a szobán is meglátszik, mert óriási kupi van.. Megjöttek a sportcuccaim amiket rendeltem, ma meló után ki is próbáltam őket. Olyan jól esett most, minden tök sötét és csendes volt, még autók is alig jártak az utcán, elkapott az érzés, h ki akarok futni, bírom bármeddig. De aztán vége lett a járdának és visszafordultam, de nagyon feltöltődtem. Utána szaunáztam meg kozmetikáztam és csináltam egy állványt a fülbevalóimnak, ami nagyon tetszik, nah megegyszerűsíti a keresgélést.
Íme:

Volt egy híd, ami alatt sín fut és pont jött egy vonat. Elkapott a gondolat, hogy milyen lenne ha ez lenne életem utolsó fotója. Mármint h beállítanám időzítőre/sorozatfelvételre és leugranék. Pont amikro jön  az éjszakai fényeket magával hozó vonat. Hát nem állati? Amúgy semmi bajom, csak ilyeneken szoktam néha fantáziálni. Meg sok mást. Lassan  készítenem kell egy listát, aminek ez lesz a címe: " Semmibe vett kérések."
Jah és a dark paradise a kedvenc számom most Lana Del Rey-től. egyszerűen zseniális.

mostan

Igazi őszi meleg volt ma, pólóban voltunk kutyátsétáltatni és melegünk volt. Ma estére készítettem egy kis édességet magamnak, ez látható a fenti képen.Nem volt olyan finom, mint gondoltam h lesz, de rossz sem, és egészséges mégis édes. Ez akár egy verssor is lehetne.
A héten szétdolgoztam ismétcsak magam, elegem is volt az egészből, de tegnap kiszórakoztam  a bántalmakat, és tényleg elmúlt az egész. Leszarom ha suttognam a hátam mögött, mert ők a bunkók, és úgysem maradok már sokáig. Tegnap részegen tök elszomorodtam, h majd haza kell mennem, mert kezdem megkedvelni itt az embereket, és szerintem ők is engem, főleg ez a kis KIK-es család. Olyan jó ott dolgozni, laza és mindig vidám. Tegnap is csak 1 csaj húzott fel, aki nagyon nem odavaló volt, igazi kis picsa, de megszívta, mert még éjjel kettőkor sem dugta meg senki, egyedül állt a pultnál a kocsmában ahova aztán mi is mentünk. Én annyira berúgtam, de vicces voltam szerintem meg a többiek szerint is. Dobáltam az aprót, mondván h szarok a pénzre, meghívtam a pincért rövidezni, csomó borravalót adtam neki. gazdag dámának éreztem magam legalább 1 estére:D Táncoltunk is, egészen jó zene volt, úgy raktak mi minket fél 5 körül, h azért menni kéne. Meginvitáltam mindenkit egy kis afterpartyra hozzám, de nem lett belőle semmi, még jó is mert se poharaim, sem alkohol nincs itthon, csak 1 tequila. Jah és mindenkinek megmutattam a magyar füvemet, mert természetesen ez tök más mint az osztrák:D A lényeg h tök jó este volt, ma felkeltem, elmentünk pizzázni stb. most meg itthon relaxálás. szerintem megnézek valami filmet, már úgyis rég csináltam ilyesmit. éljenek a repülőgépalkatrészek meg akik csinálják:)

képek

                                                                               Jesus

                                                           kapaszkodás (gyönyörű)

                                                                  egy laza lazacsaláta

                                                                        the king

                                                       elmosódnak az árnyak..

                                                                 

                                                                csodás Börzsöny

                                                                           walk alone

                                                                             chill&love

                                                                            Pici a hős

dreamworld

Az elmúlt két napban rámtört az álomkór. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken meló után még elmentem a KIK-be dolgozni, aztán fentvoltunk reggelig, mert megismerkedtük a zenekar tagjaival és tök jófejek voltak, uh dumáltunk angol-német-magyar keverékül... Ezt is majd leírom, de most az álmok birodalmában lebegek még..
Szóval szombat és vasárnap dolgoztunk, és én mindkét nap kb 9 és 10 között elaludtam, annyira ki voltam ütve, h az durva. Köd borult az agyamra, és jött az álomjárat. Tudom, h egyszer az álmok fogják adni az ihletet valamihez, amit megcsinálok. Mármint egy könyvhöz vagy egy fotósorozathoz. Olyan kár h csak kis részére emlékszem, képek, érzések, de nem az egész sztori...
Á- van csak rosszat tudok álmodni szinte. Most is így volt, de ez az első volt, uh nem nagyon emlékszem...
Aztán az Atlanti óceán partján voltam és jött egy baromi nagy hullám, és mindent elárasztott. Menekültünk, hegyeket meg sziklákat másztunk, és aztán sikerült túljutni a veszélyzónán. De nagyon sokan meghaltak, egész népcsoportokat sodort el a víz. Aztán valahogy már pest környékén voltunk egy moziszerűségben, ahol mi voltunk a szereplők, ott volt mindenki, Flóra, Nóra, Ádi, Erika stb. és Andris is.  Valahogy mi mentünk be elsőkörben, ahol hipnotizáltak minket, minden elnémult, olyan csend volt mint az űrben lehet.. Azt próbálták ki rajtunk, h milyenek az emberek érzelmek nélkül.. Már nem emlékszem, h itt miket csináltunk, de aztán tudom hogy végül úgy döntöttek, h meghagyják az emberek érzelmeit, uh visszahipnotizáltak. Kimentünk, az Andrisék csak utánunk mentek be, és ő folyton bámult engem, de köszönni nem jöhetett oda, mert a Petra nem engedte. Aztán mégis odajött és mondta, h mennyire szép vagyok stb, én meg küldtem el, mert h Ádi szétveri, ha meglátja mit művel. Utána megint az Atlanti- óceán partján voltam, és mindenhol szép nyakláncok és képek voltak kirakva az áldozatok emlékére. És teknősök. Utána valami olyan vendéglátóegységbe kerültem, ahol a Berni dolgozott és mondta h be kell ugranom, mert nem bírja egyedül. A sütik, amiket ki kellett vinnem tök szarul néztek ki és nem mertem kivinni. Aztán pedig ott álltam talpig fehérben, csak a zoknim volt fekete és a cipőm narancssárga, és undorítóan néztem ki. Ennyi. Durva éjszaka volt, tisztára kivan az agyam:D

egyszerű lenne

Olyan könnyű lenne elveszni a mindennapokban... nem gondolkodni. mindig lefoglalni az agyam valamivel, lehet ez film, könyv, játék bármi. Benyomni az off-ot, elhallgat(tat)ni. de nem tehetem meg! És igen sokszor rohadt megerőltető elmenni futni meló előtt vagy után, vagy jógázni, sétálni, elmélkedni, vagy akár ezt a blogot írni.
 Egyszerűbb pizzát sütni, mint salátát csinálni. egyszerűbb filteres teát készíteni. Egyszerűbb nem ellenállni a kísértéseknek, telezabálni magam csokival vagy amit éppen megkívánok. Egyszerűbb más háta mögött beszélni mint a szemébe. Egyszerűbb butának is lenni és csukott szemmel járni, nem törődve semmivel ami a világban zajlik. nem bosszankodni, nem kifejezni a véleményed, nem megvédeni az értékeid és elveid. És ezt akarják! Kicseszettül ezt akarja valaki!
Olvastam egy cikket egy anyukáról, akinek 3 gyereke van, és kitett egy képet valahova, ahol sportcuccban pózol a 3gyerekkel, tök szép sportos alkata van, nem látszik a szülés stb... Erre kapta a több száz negatív kommentet, h az embereknek az ilyen nők miatt van rossz kedve, és h ő tuti alapjáraton ilyen stb. Ennyire fáj másoknak, h van valakiben erő és kitartás! Hogy felkel reggel 1 órával korábban csakhogy mozogjon! h nem evett egészségtelenül terhesen sem. Igen basszus ezvan, nem lehet bármit enni! valamit valamiért, amúgy is a túl sok étel csak pótlék. "most magambatömök egy kis szeretet".
Igazából totálisan nem erről akartam írni, hanem a mai napomról meg az otthon töltött időről. De valahogy összefüggenek a dolgok, csak nehéz összerakni. most nincs kedvem mesélni, sőt igazából semmihez. ezért is írtam ezt, h milyen könnyű lenne elhagyni magam. de tudom h holnapra visszatér az erő, csak most kicsit eltűnt. Megyek kicsit szakirodalmat olvasgatni, aztán alvás.. Namaste

.

apró darabokra hullok... aztán majd egyszer megint összrakom magam. csak 1 részt hagyok ki. kihagyom! elfelejtem,feladom.

smile

Ma nagyon király napot tartottam, olyan különleges volt... Mármint a hangulatom, megint éreztem azt a nagy nyugalmat, ami körülvesz, amit a természet ad. Igen, a természetet éreztem, sütött a nap, minden színes, olyan letisztult.. És beleszerettem egy zeneszerzőbe és egy költőbe. A költő: Arthur Rembaud, a zeneszerző: Jan A.P. Kaczmarek. (Nah meg Leonardo diCaprioba, de az már régi dolog...)
Most úgy nem is érdekel semmi más, hallgatom ezt a zenét, és annyira átérzem, minden egyes hang valamit súg, és én értem! Azért vagyok annyira elragadtatva ettől ,mert még nem volt ilyen. Nem találtam meg az igazit... de most! minden porcikámat átjárja. mint az élet.
Egy dolog van, ami mindig elszomorít, ami ma is eszembejutott: a természet értünk van, annyit ad nekünk, mi meg csak elveszünk.Ezt valahogy sosem fogom tudni megemészteni, ez az emberiséggel szemben érzett kiábrándultságom legfőbb oka. És még van 1 pár, de azt most nem sorolom fel.
Készült ma 1-2 fotó, az egyik az ősz színes oldala, a másik pedig a kopár, a rideg... hasonlít--

 csak nekem olyan, mint egy kis szornyecske?

minden,az igazi 100.

Minden elcseszett percnek
minden mozzanatnak
minden sétának
 minden pofáraesésnek
 minden kimondott szónak
minden beszélgetésnek 
minden képnek 
minden dalszövegnek
minden akkordnak
minden időnek
minden könnycsepnek
minden telefonfalhozdobásnak
 minden dühítő dolgonak
 minden csóknak, minden ölelésnek
 minden seggberúgásnak, minden hajtépsének
minden átsírt éjszakának
 minden álomnak
 minden valakivel töltött időnek
minden szeretleknek, minden gyűlölleknek, 
minden rohanásnak
minden utazásnak 
minden tükörbenézésnek
 minden falatnak, minden lélegzetvételnek
 minden szidalmazásnak,
 minden békítő szónak, minden kimondott szónak, minden ki nem mondott szónak 
értelme van.
Mert minden egy döntés, minden visz valamerre, minden arra visz, amerre menned kell. Végül rájössz h minden kellett ahhoz, hogy az legyél aki vagy. 
Minden izzadságcsepp, minden könnycsepp, minden vércsepp, minden esőcsepp, minden vízcsepp, minen ondócsepp.
 Minden a te életed. minden a te és ti életetek. Ami körülvesz.

KIK

ez még múltkor készült a kikben. hát nem cukik:D?

Cím: csend(es)élet 1,2,3

a 100. (és semmi extra)

Ez a 100. bejegyzésem. Ugyanúgy 99 kép van a flickremen, mert nem tudom mi legyen a 100.
Csak annyit akartam írni, h fuck the system. Most érzem igazán milyen felnőttnek lenni és fuck. fuck a munkába, az ismétlődő napokba. Most a relaxáció egy másfajta módját választottam: lementem és elszívtam egy cigit és ittam egy fröccsöt. Nem volt kedvem ma sehova menni, mert érzem h csak kukán ülnék. Ma pl. a meló végén a vizet a kukába öntöttem, ami már egy bizonyos szint. De 1 hét és megyek haza 5napra, pihenek és végre odabújhatok valakihez. Bár Boby is  jó partner, ma reggel is nagyon édes volt, tényleg a kutyák a legjobb arcok. Ma kölest ettem vacsira és nagyon finom volt, teleraktam mézzel mert megtehetem. Huh most nagyon lázadó estét tartok:D Najó inkább bebújok és megnézem a Downton Abbey új részét ha a rohadt indavideó betölt.
Így néz ki a fejem:

 ismét egy kis reggeli fényáradat...

 ez is reggel, hazafelé...

recept

Most csak szünetem van, de gyorsan bepötyögöm a mai uzsitreceptet h nehogy elfelejtsem:

narancs
répa
alma lereszelve
+fahéj+dió

mennyei uzsonna. a napom nem az. az egy rakás fos hülye alkoholistákkal. azt hiszik h a kórház h egy kocsma és kezd elegem lenni belőlük, remélem lassan hazaengedik őket. beszólogatnak meg bámulnak, azt hiszik mindenkinek csak rájuk van ideje. nah mindegy...

Annyira lefeküdnék olvasni meg aludni, de az jár az agyamban h jógázni kéne meg szakdogázni... csak ma fél 7kor keltem, én nyitottam, ott voltam fél 5ig, aztán mentem vezetni a Martinnal, vacsiztam és most ittvagyok és leesik a fejem. Persze ilyenkor jön a magányosságérzés is meg h ma ráálltam a mérlegre és rohadtul nem örültem annak, amit láttam, pedig amúgy leszarom, mert jól érzem magam mostanság, nyugodt vagyok és életvidám, meg azt is tudom h épül az izom, de akkoris. Most nem tudom h nem látom magamon vagy csak azért mutatott többet, mert estefelé volt már meg teljes ruházatban voltam... nem akarom h ez bármit is meghatározzon vagy hatással legyen a kedvemre, mert ott azért gondok vannak. de fejben kezdtem már 1-2 szabályt felállítani, h mit nem kéne.... pedig látom, h a vékonyság nem tesz bodoggá senkit, ugyanúgy ahogy a kövérség sem. Nemtudom, csak az h olyan jól vagyok mostanság, könnyednek érzem magam meg csinosnak és most ez egy kicsit lesokkolt.
 Végre kaptam egy olyan vizsgaidőpontot, ami jó, uh nemsoká hazautazom. Már összeírtam h miket kell elintéznem meg h kinek mit viszek, eléggé készülök. Hiányzik mindenki, jó lesz viszont látni néhányakat. :) Ma deszkával mentem át Nóráékhoz, durva volt, főleg h én is dombon lakom meg ők is, de közte persze le kell menni a prakba, majd ismét fel. De nagyon bejön, h már nem félek vele közlekedni, csak a nagy dombokról nem merek végig legurulni. Áhh lefürdök, és nemtudom még mi lesz, lehet h holnap korábban kelek, bár egésznapos leszek...


Ez az őszi csokor a szobámban:

Ez pedig a kedvenc fám a parkban, szeretem nézni a körülötte levő kör alakú árnyékot. még amikor süt a nap, akkor is olyan sötét. És középen van, mintha uralkoda, vagy védelmezne. attól függ hogy nézzük...

befejezetlen

Most nagyon kevés időm van írni, de annyira jó kedvem van, h meg kell osztanom. Tegnap váratlanul behívtak dolgozni a Kik-be, én meg egész napos meló után bevállaltam, és hihetetlen jók éreztem magam. Annyira jó az a társaság aki odajár, nem is éreztem a fáradtságot meg semmit. Akkor állsz meg amikor akarsz, akkor iszol meg valamit, amikor akarsz. Nyilván kell dolgozni, de senki sincs a nyomodban h mit csinálsz, és mégis működik! Stefan, akié a hely, annyira jóarc:D 50es forma, kopasz, kissé alkesz, de én is ilyen cool akarok lenni ennyi idősen:D A legviccesebb, amikor a fiatalok szívnak a konyhában, bejönnek sorra az 50es formák, beleslukkolnak, aztán mennek vissza az asszonyhoz:D Most igazából csak annyit akartam írni,  h tegnap tök sokat beszéltem a Bernivel, és végre nem volt annyira szétesve, és felfogtam amiket mond. Hogy ez az egész ország egy fos, meg h az emberek túl materialisták. Azt is mondta viccesen h "én vagyok az Isten", de aztán kijavította magát. Jajj ezt nagyon nehéz megfogalmazni, és lehet h hagyok rá több időt csak nem akarom elfelejteni. Szóval a lényeg, hogy azok az emberek, akik látják, h mennyire semmi értelme nincs ezeknek a materialista dolgoknak (pl. tv, mobil, autó), azok tényleg valamivel a "tudatlanok" felett állnak, fel lehet fogni valamilyen istenségként is. Néha olyan jól esik magamban nevetni másokon, h erre a szaros földi létre vannak kiélezve.

reggeli ihlet

Azt álmodtam, h kitaláltam egy tök jó témát a fotózáshoz, de persze reggelre elfelejtettem. Most ezen töröm az agyam, de nem ugrik be... Azt is álmodtam, h vezettem és elromlott a fék az autón, de még le tudtunk úgy állni, h senkinek sem lett baja. Azán meg nálunk voltunk Börzsönyben, Ádi ott lakott velünk, és anyu jött a szobába, h kész a debreceni. Debreceni? Nah ezt mégis hogy?

Ez a kép pedig az ablakomból való kilátás egy ködös reggelen, vagyis annak photoshopolt változatai.. a nap fordítva megy fel... mindig ez az első, mármint hogy kikelek az ágyból és kinézek, bambulgatok.

összemosva... 

                                       

kétségek

Végre van egy szabad délelőttöm, uh pötyögök pár sort. Kezdek fáradni, de már csak 2 nap, és utána 1 szabad.. Presze ilyenkor az a szar h tök sok elintéznivaló is összegyűlik arra az 1 napra, nah meg mosás stb... Rosszat álmodtam, de nem emlékszem a pontos sztorira, csak a tehetetlenségre. Sokszor álmodtam már erről az érzésről, talán ez kelti bennem a legnagyobb félelmet. Mármint, hogy elvesztem a kontrollt, h valamit tényleg nem irányíthatok. Ilyen pl. mások érzései. Most is az volt, h Ő bejelentette, h már mást szeret, és hogy lelép. És ilyenkor jönnek a kétségbeesett próbálkozások mindhiába.
 Hát azt tényleg nem én irányítom h mások hogyan viszonyulnak hozzám. Nem lehet mindenkinek szimpatikus, max. akkor, ha folyton maszkokat viselek. Nem lehetek mindig nyitott, mindig mosolygós, mindig empatikus, mert fárasztó. Elég a melóban.

Tegnap megint kétségbeestem a szakdoga miatt. Valahogy az az érzésem van, h minden amit kitalálok tök unalmas, senkit sem érdekel, még engem sem igazán... Pedig csak túl kéne lennem rajta, aztán foglalkozhatnék emberekkel, azt meg nem unom. Mármint nem vagyok egy elméleti ember, inkább a gyakorlatban szeretnék kipróbálni dolgokat. Erőt kell venni magamon, az a lényeg, h elhiggyem h jó az a téma, amit találtam. Csak valahogy nem áll össze a fejemben. Csomót gondolkodom, de mindig találok ellenérveket az állításaimmal szemben.
 Legalább a szakdogavédésnél már semmi újdonság nem lesz:D

Tegnap voltam bevásárolni a Merkúrban, ahol rengeteg jó dolog van. Úgy döntöttem, h megtehetem h minőségi táplálékot vásárolok, főleg h nem olyan sokat eszem itthon. Vannak nagyon szuper glutén és laktózmentes dolgok, amikből kicsit változatosabb kajákat tudok csinálni mint amúgy. Tök csinálnék nasikat is, de nincs sütőm, a nyers sütikhez pedig tumrixgép kéne. De vettem kakaóport, uh majd csinálok csokiba mártott gyümölcsöket. Csak most szüneteltetem a sok gyümölcsevést, főleg este, mert megfájdul tőle a hasam. Azért a túl sok a fruktóz sem jó a szervezetnek... Ezért kéne több bogyós gyümit enni, csak ilyenkor már nincs semmi elérhető áron. Pedig de jól esne, egy kis áfonya.

És itt a tegnapi vacsim, gluténmentes teljeskiőrlésű tejbegríz darált dióval, mézzel, és kakaóporral. Nyamm, de jó volt :) Most meg tök jó idő van, uh megyek futni. :)

Ez még a múltkori boros próbálkozás:

vált.köv.

Ajj annyira rég írtam, és ma már megint elment az egész napom. Pedig fontos nekem ez a blog, mert jó h nyomon tudom követi h mit csinálok, hol tartok, miket érzek. Csak most dolgoztam a hétvégén, előtte 2 napig meg depi voltam, nem volt hangulatom semmihez és senkihez, csak be akartam bújni a takaró alá és drámákat nézni meg sírni. de persze h a melóban bőgtem el magam és nem otthon, de már túl vagyok rajta. Csak hiányzik Ádi. Történt egy csomó dolog, de most nehéz visszaemlékezni. Tegnap buliztunk, azt tudom. Jó volt, főztek gulyáslevest meg jó társaság gyűlt össze, nevettünk, kicsit berúgrunk, de kb ennyi. Berni nagyon szét van zuhanva, szörnyű látványt nyújt, lassacskán segítségre lesz majd szüksége, mert ez a rengeteg fű kicsinálta, nah meg a reménytelen szerelem...
Most olyan jó kedvem van, mert írt Erika is csomót meg Tomi a moziból, épp chatelek vele és feldob. Ma pont ezen agyaltam, h kicsit nehéz mert fél lábbal még otthon vagyok, fél lábbal itt... de aztán rájöttem h mindig olyan negatívan látom a dolgokat. még mindig, de már észreveszem egészen hamar. ez már változás.
Fotók jönnek majd!

pumpipumpi

Gondoltam, hátha valakinek hasznos tanács, leírom hogy ma milyen nasit csináltam magamnak edzés után. Mivel mindig nagyon megéhezem, és általában valami édesre vágyom, de nem akarok forró csokit magambadönteni -  mint sokan csinlják-  kitaláltam pl. ezt: 

Kb. 10 dkg laktózmentes túrót (mivel még nincs szója vagy más növényi tejből készült) és 1 banánt összenyomkodtam, hozzákevertem néhány szem mandulát és lenmagot. Ezt követően csorgattam rá egy minimális mennyiségű mézet és vágtam bele almát. Nagyon finom, tele van fehérjével, ami mozgás után segít az izmok épülésében. 

Ez az edzőtermesdi nem igazán jön be. Szeretném csinálni, főleg télen, amikor nem lehet kint futni, de annyira kívülállónak érzem magam. Főleg h a legtöbb ember (legalábbis ezen a helyen) leginkább az izomépítésre megy rá, nem a kardiora. Mármint nem futnak, vagy taposnak, hanem emelik azokat a szar sulyzókat. Ha ránézek egy ilyen kigyúrt emberre, valahogy nem látom az erőt. Olyan mint egy jó ruha, de mindig kíváncsi vagyok, h vajon hány km-t tudnának lefutni, vagy h bírnák a kirándulást? Igen, annyira abnormális ez a lufitest. A természeti népek sem így néznek ki, mégis egész nap használják a testi erejüket. Rossz hogy nincs átmenet, főleg a férfiaknál látom ezt. És mellette ezek a gyúrósok tömik magukba a dekára kimért kaját, ha nem éhesek akkor is, és abszolút nem változatos az étrendjük... Ezzel nem őket szeretném leírni, hanem hogy ez elég nagy probléma, testképzavar... Sajnálom is őket, de legalább tesznek valamit azért, h jobban érezzék magukat. Így is lehet nézni. 

namaste

Most nagyon rá szeretnék feküdni a jógázásra. Tetszik maga a filozófia, a gyakorlatok, hogy minden póz olyan átgondolt és kecses, hogy belső erőt ad, hogy összekötik a mozgást a lélekkel. Ez a belső erő dolog nagyon fontos, szerintem minden ezen múlik. Ha elhiszem, hogy képes vagyok rá, ha tényleg rákoncentrálok menni fog, ha nem elsőre, akkor másodszorra. A gyakorlatok is nehezek, van ami nem megy elsőre, de már 2.3. alkalommal érzed, h egyre jobb. Pl már majdnem a nyakam mögé tudom tenni a lábam, ami olyan hihetetlennek tűnt először. Mondjuk az is hihetetlen volt számomra, hogy itthon neki fogok állni, de tényleg arra van idő, amire szánunk, mindenkinek más a fontos. Nah meg ki lehet mindent magyarázni.

Ma melóban megint a nyomorék, kapkodós nővel voltam. Az elején még sajnáltam, h mennyire szerencsétlen, de mellé gonosz is, uh már leszarom. Figyel, h esetleg kiszúrja, ha valamit elrontasz, vagy másképp csinálsz, de azt nem veszi észre h naponta több dolgot elront. Kapkod, mindent szanaszét hagy, folyton utána pakolok, tényleg az agyamra megy. meg mindenkinek, már hónapok óta ki akarják rúgni, de senkinek sincs vér a pucájában. Még bent van a magyar pasi, akinek tüdőgyulladása lett, és mindig jön dumálni. Ma kaptam tőle több mint 6 euro borravalót:O Ilyenkor ilyen "társaslágási ribancnak" érzem magam, nm szívesen fogadtam el, de tudom h csak kedveskedni akart. Szar lehet így egyedül kórházban feküdni mindenféle rokon vagy barát nélkül, én tuti nem viselném ilyen jól...

Holnap szépségdélelőttöt tartunk Nórával, aztán megyek edzeni Arminnal. Jah és ma csomót olvasgattam a szakdogatémában. Éljen.

Jógás kép, szar háttérrel, csak át akartam adni a hangulatot:

hegymenet

Most egy ideig nem volt gepem, es igaz hogy irogattam papirfecnikre, de most nincs kedvem begepelni a dolgokat, inkabb folytatom igy egyszeruen. Most nemet billentyuzetem van ezert igy ekezetek nelkul fogok irni. Eppen a kavemat szurcsolom, mar megint jo nagyot aludtam. Tegnap voltunk kirändulni es elmondhatatlanul feltoltott. Egy hegyre felmenni olyan mint valami drog, felporget, lenyugtat, es latni a sok gyonyoru termeszet alkotta dolgot, hallani a hegyen a tehenek nyakaban levo harang kongasat.. Ah ezeket nem lehet leirni, ott kell lenni, ät kell erezni. A heten sikerult kiatalalni, h mi is legyen a szakdogam temaja es ez is nagyon megnyugtatott. Bar meg mindig nem alltam neki, de ma ez is meg fog tortenni. Pont ezert most nem is irok tobbet, inkabb feltoltok 1-2 kepet! Namaste

                                           fincsi spenot (persze sok fokhagymaval, rizsliszttel es rizstejjel)

                                                                     Hajnal volt...

                                                                       Szin- halozat

                                                                         Egyensuly

                                                                            Itt van az ösz

                                                                            Harmat

                                                                         

                                         Ezt autobol csinältam azert van a csik.... a köd lassan ellepi a hegyet

sietős

Egy kis probléma volt most a gépemmel, azért nem jelentkeztem, de este ismét írok, most pedig meló. gondoltam kirakom a mostanában kedvenc számomat, nagyon vidám:D

http://www.youtube.com/watch?v=Q5l2ChAqRDg

heha

Az elmúlt napokban jobb volt a hangulatom, mert kezdem jól érezni magam, és megismertem 1-2 embert, akivel jól el lehet dumálni, csak sajnos egyik sem marad ősztől Riedben, hanem mennek vissza Bécsbe meg Svájcba tanulni. Hát igen, ez nem direkt van, de azért egyetemistákkal vagy magasabban kvalifikáltabb, világlátottabb emberekkel jobban el tudok beszélgetni, főleg h ők a rendes német nyelvet is ismerik. Itt is olyan a vidék, mint otthon, mindenki ismer mindenkit, a pletykálkodás megy ezerrel, szóval oda kell figyelni hogy az ember mit csinál. Tegnap elmentünk Steckelfisch-t kajálni a Volksfesztre, végre egy tradicionális osztrák kaja , ami nagyon király! Hal van feltűzve egy fapálcára, azt megsütik és nyammm. Csak azért nem volt olyan jó látni, h mennyi halat meg kellett ölni emiatt a fesztivál miatt, mármint tényleg annyira népszerű ez a kaja, h óriási sorok vannak... Amúgy dolgozom a hétvégén, de szerencsére ilyenkor csak 5órára vagyunk nyitva, tegnap annyira laza volt, egyedül is el lehetett volna vinni a műszakot. Az nekem sokkal megterhelőbb, h hallgassam a barom pletykálkodást, de majd arra is kifejlesztek egy módszert, h jobban bírjam. Jajj visszatérve a tegnaphoz, a kajálás után elmentünk Mariához, ott iszogattunk, nagyon jó volt!:) Aztán ismét Volksfeszt, ahol nagyon extrovertált hangulatban voltam, mindenkivel dumáltam, kicsit olyan volt mint otthon! Csak az a fura, h a srácok, ha már pár percet dumálok velük, rögtön elkezdenek nyalni, h mennyire kedves vagyok stb., holott nagyon nem ismernek... Tegnap is volt egy gyerek, aki kb. 2 perc után mondta, h látja a szemeimben, h én el fogom érni a céljaimat (?), és harcoljak tovább:D Harcoljak! Fight!( most erről a mortal combat jutott eszembe, jajj de játszanék egyet).. Szóval, miért kéne a mai világban harcolni? főleg itt ausztriában? ezek tiszta bolondok, de mondjuk az Armin haverja volt:D Az Arminnal most még világosabban közöltem, h nem akarok tőle semmit, kicsit bűntudatom is van, mert lehet h bunkó voltam, mármint nem annyira foglalkoztam vele. Csak nem tudom kezelni az ilyen szitukat, pedig ő igazából nagyon jófej, és nem kéne szemétkednem. Jah és összefutottam a kollégáimmal is, és kicsit ciki, mert engem is hívtak h tartsak velük, de nem volt kedvem, mert tényleg elég a melóban, ez nem olyan mint a mozi... Remélem nem lesznek következményei, mármint nem kezdenek el szemétkedni velem, mert ugyebár a nők, főleg a 40es háziasszonyok, nagyon veszélyesek ilyen téren. Ma nyalni fogok nekik az tuti:D Éjszaka kicsit kibuktam, mert baromi nagy tömeg volt, mentünk jobbra- balra, táncolni akartunk, aztán volt egy gyerek, aki megszorította a kezem, mert nem-et mondtam neki. Amúgy nagyon fájt, mert gyűrű volt rajtam, meg amúgyis a köcsög déneske jutott eszembe, uh hazarohantam. De nem is baj, mert már ígyis volt vagy fél3, és ma fel kellett kelnem időben. Megint egy forintot sem fizettem tegnap jut eszembe, és málnapálinkát ittam. Azért örülök h vége ennek a Volksfeszt-nek, mert így majd tudunk Nórával is kicsit bulizgatni és a többiekkel, akik most dolgoztak. Huh most nézem az időt, mennem kell, de majd még lehet, h írok!

                                                                            Steckelfisch

                                                                      Maria és Susi :)

                                                Ez volt a legjobb figura a búcsúban (avagy így fogsz kinézni a buli után):D