Az elmúlt két napban rámtört az álomkór. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken meló után még elmentem a KIK-be dolgozni, aztán fentvoltunk reggelig, mert megismerkedtük a zenekar tagjaival és tök jófejek voltak, uh dumáltunk angol-német-magyar keverékül... Ezt is majd leírom, de most az álmok birodalmában lebegek még..
Szóval szombat és vasárnap dolgoztunk, és én mindkét nap kb 9 és 10 között elaludtam, annyira ki voltam ütve, h az durva. Köd borult az agyamra, és jött az álomjárat. Tudom, h egyszer az álmok fogják adni az ihletet valamihez, amit megcsinálok. Mármint egy könyvhöz vagy egy fotósorozathoz. Olyan kár h csak kis részére emlékszem, képek, érzések, de nem az egész sztori...
Á- van csak rosszat tudok álmodni szinte. Most is így volt, de ez az első volt, uh nem nagyon emlékszem...
Aztán az Atlanti óceán partján voltam és jött egy baromi nagy hullám, és mindent elárasztott. Menekültünk, hegyeket meg sziklákat másztunk, és aztán sikerült túljutni a veszélyzónán. De nagyon sokan meghaltak, egész népcsoportokat sodort el a víz. Aztán valahogy már pest környékén voltunk egy moziszerűségben, ahol mi voltunk a szereplők, ott volt mindenki, Flóra, Nóra, Ádi, Erika stb. és Andris is. Valahogy mi mentünk be elsőkörben, ahol hipnotizáltak minket, minden elnémult, olyan csend volt mint az űrben lehet.. Azt próbálták ki rajtunk, h milyenek az emberek érzelmek nélkül.. Már nem emlékszem, h itt miket csináltunk, de aztán tudom hogy végül úgy döntöttek, h meghagyják az emberek érzelmeit, uh visszahipnotizáltak. Kimentünk, az Andrisék csak utánunk mentek be, és ő folyton bámult engem, de köszönni nem jöhetett oda, mert a Petra nem engedte. Aztán mégis odajött és mondta, h mennyire szép vagyok stb, én meg küldtem el, mert h Ádi szétveri, ha meglátja mit művel. Utána megint az Atlanti- óceán partján voltam, és mindenhol szép nyakláncok és képek voltak kirakva az áldozatok emlékére. És teknősök. Utána valami olyan vendéglátóegységbe kerültem, ahol a Berni dolgozott és mondta h be kell ugranom, mert nem bírja egyedül. A sütik, amiket ki kellett vinnem tök szarul néztek ki és nem mertem kivinni. Aztán pedig ott álltam talpig fehérben, csak a zoknim volt fekete és a cipőm narancssárga, és undorítóan néztem ki. Ennyi. Durva éjszaka volt, tisztára kivan az agyam:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése