smile

Ma nagyon király napot tartottam, olyan különleges volt... Mármint a hangulatom, megint éreztem azt a nagy nyugalmat, ami körülvesz, amit a természet ad. Igen, a természetet éreztem, sütött a nap, minden színes, olyan letisztult.. És beleszerettem egy zeneszerzőbe és egy költőbe. A költő: Arthur Rembaud, a zeneszerző: Jan A.P. Kaczmarek. (Nah meg Leonardo diCaprioba, de az már régi dolog...)
Most úgy nem is érdekel semmi más, hallgatom ezt a zenét, és annyira átérzem, minden egyes hang valamit súg, és én értem! Azért vagyok annyira elragadtatva ettől ,mert még nem volt ilyen. Nem találtam meg az igazit... de most! minden porcikámat átjárja. mint az élet.
Egy dolog van, ami mindig elszomorít, ami ma is eszembejutott: a természet értünk van, annyit ad nekünk, mi meg csak elveszünk.Ezt valahogy sosem fogom tudni megemészteni, ez az emberiséggel szemben érzett kiábrándultságom legfőbb oka. És még van 1 pár, de azt most nem sorolom fel.
Készült ma 1-2 fotó, az egyik az ősz színes oldala, a másik pedig a kopár, a rideg... hasonlít--

 csak nekem olyan, mint egy kis szornyecske?