jelentés

Mindig eszemben van, hogy írok, de aztán vagy rohanok vagy pedig inkább a szakdogán agyalok… Olvastam egy irományt a személyes hatékonyságról, aminek az a lényege, hogy az ember csak akkor tud valamit hatékonyan véghezvinni, ha maximálisan az adott dologra koncentrál és fontossági sorrendet kell tenni a tevékenységek között. Ezzel egyetértek, de annyira nehéz, mert mindig is túl sokminden érdekelt egyszerre.

Most volt egy hét, amit egy az egyben el akarok felejteni. Kb. úgy kell elképzelni mint a tegnapelőtti futásomat. Végig a tehénszarban trappoltam a mezőn, nyakig sáros lettem, de aztán kimásztam belőle. Jajj ne, jönnek a takarítók, uh lassan el kell húznom, mert iszonyat mocsok van a szobámban. 

Tegnap néztük egy dokumentumfilmet az Alpokról, nagyon jó volt! Abba még bele sem gondoltam, h a sípályák építése mennyire tökreteszi a környezetet. Igazából az ember tényleg mindig csak rombol a saját szórakoztatására. Erre napról napra rájövök, és elszomorít… Tudom nem szabad ilyeneken agyalni folyton, mert őrülethez, depresszióhoz vezet. De az emberiségből már úgyis kiábrándultam.

Szeretnék az érzéseimről írni, de nem megy.