„Sétál a hold a háztetőn, zsínóron húzza maga után a szívem”

Kidíszítettem a szoba falát, így már sokkal barátságosabban néz ki. Most látom, h hihetetlen mennyi kreatív tevékenységtől foszt meg az internet. Persze már várom h legyen, mert 1-2 emberrel jól esne beszélni, meg hiányoznak a filmek is, de nyugodtabb vagyok. Amúgy is nyugi van, olyan nehéz elhinnem, mindig „várom”, h mikor történik „már” valami rossz. Hát igen, vérbeli pesszimista felfogás, de remélem ez is változni fog. Nórával dolgoztunk a hétvégén, náluk is aludtam egyik nap, mert Martin fesztiválon volt. Also fesztivál. Hát mi is voltunk tegnap, de nem előretervezetten. Este elkeztünk vodkázgatni, táncikáltunk, lementünk a városba, ahol tök unalmas volt és kitaláltuk h mi elstopolunk oda, ahol a Martinék vannak. Ki is mentünk arra az útra, ami abba az iányba tart, és kb. 3perc alatt fel is vett minket két török srác, akiknek beadtuk h mi mennyire szeretjük a török a kultúrát és az iszlám vallást, nehogy elraboljanak:D Végülis jófejek voltak, elvittek, nem erőszakoltak meg. Be akartunk ingyen lógni a fesztiválra, de sajnos kiszúrtak minket, uh megvettük potom 23 euroért a jegyet, részegen mindig vagány az ember. Berniék nagyon örültek nekünk, jó volt csomó embert újra látni. Iszonyatosan jó ska-punk koncert volt, annyit táncoltam! Aztán összefolyik minden, mentünk összevissza táncolni, mindenki nagyon kész volt:D Aztán hajnalkörül beraktak az autóba, és bezárták az ajtót, nem tudtam kijutni pisilni és muszáj voltam egy üvegbe pisilni, annyira durva volt:D Aztán arra keltem h a vezetőülésen görnyedek, szétfagyok, zuhog az eső kint, mögöttem meg Berni és Pauli horkolnak. A pisisüveget szerintem bentfelejtettem, vagy lehet h álmodtam az egészet, annyira nem tudom, de legalább Nóra szétröhögte magát. Annyira szarul voltunk, 11 körül értünk vissza Riedbe, és 1re mentünk melózni. Persze ma fullon volt a kávézó, de kibírtuk valahogy, igazából ha senki sem idegbeteg körülötted, hanem a dolgukat csinálják, akkor a nagy forgalmat is simán le lehet zavarni. A fejben számolás kicsit nehezen ment, remegtem is kicsit, de vicces volt. Lassan nyitnom kéne az emberek felé, meg felkeresni néhány régebbi ismerőst, de egyenlőre tök jól elvoltam Nórával, Bobyval, egyedül... A né,etre 1 hét alatt úgy ráálltam, h már magamban is így beszélek. Lassan ágybabújok, mert hullaság van, és ilyenkor jobban hiányzik...