Ma elég sokat gondolkodtam miközben sétáltam
át Nórához. Tegnap felhívott Ádi, azért h lecsesszen, mert nem válaszoltam az
smsére. Igazából abszolút nem érdekelte hogy mivan velem, vagy hogy hallja a
hangom, csak azért hívott, hogy szemétnek állítson be, és sajnáltassa magát, h
neki mennyi munkája van. Bármit mondtam, az volt a reakció, hogy „najó nem
zavarlak”. És rájöttem, hogy nem akarok vele beszélni hétfőn. Nincs kedvem
ehhez az egészhez, hiszen pont ebből menekültem el. Az a vicc, h végig azt
hitette el velem, h a veszekedéseket én generálom, de ez rohadtul nem igaz. Én
rendbe fogom szedni magam, de ő nem, mert nincs rá motivációja. És ha
hazamegyek tuti nem fogok a karjaiba rohanni, h megint lerombolja minden
önbizalmamat. Akkor inkább vége a szerelmesdinek, de nem akarom többé ezt a
függőséget érezni. Vicces h én a függője voltam, amíg ő valami másnak volt a
függője.
Emlékszem h megbántott, amikor azt állította
rólam, h én olyan átlagos normális életet meg pasit szeretnék, aki tele van
pénzzel. Jaja néha én voltam a pénzéhes ribanc, mert a pasiknak nincs más
szövegük. És pont azért is jöttem el, mert nem átlagos magyaros életet akarok.
Nem akarok meló után full kibukva hazaérni, bekapcsolni a tv-t vagy pakolni meg
mosogatni a hanyag- lusta- alkoholista pasim után. Nem akarom h mindig a pénzen
kelljen agyalni meg azon, h milyen programot lehet ennyiből csinálni.
Egészségesen szeretnék élni, sportolni és figyelni a környezetemre. A
gyerekeimnek sem szeretném, h az legyen a fő programjuk h suli után leülnek a
gép elé és zabálják az édességet. Persze ezt itt sem könnyű kikerülni, de ha
több szabadidős lehetőség van, meg keret is rá, akkor kissé visszaszoríthatók
ezek a dolgok. A magasabb intelligenciával rendelkező rétegeknél már úgyis kezd
tért hódítani az antiszámítógép- internet- mobil nézet.
A másik
meg h én 14 éves korom óta bulizok, iszok, szívok stb. 9 év alatt beleuntam, de
ez sem azt jelenti h nem szeretnék kikapcsolódni meg szórakozni. Csak nekem már
nem okoz olyan huh de nagy örömöt minden este vedelni meg betépve elmélkedni a
nagy semmiről és iszonyatosan elvont hipszternek képzelni magam, aki
különleges. Jajj igen, mert ők a különlegesek meg akik szívnak és dorogoznak,
igen ők a társadalmi kizsákmányolás elszenvedői. Bennük van valami plusz. Hát
én ezt megmondom hogy az plusz egyedül a méreganyagok tömkelege. Nem így kell
különlegesnek lenni. De hát ez a trend, nem sokat lehet tenni ellene.
Én viszont a természetet imádom, a fákat, a
növényeket, az állatokat. Szeretnék szeretni is, csak nem így. És azt is
szeretném, ha engem szeretnének és tisztelnének. Ha valaki látna bennem valami
szépet, amit nem akar elveszíteni, és ezt éreztetné is velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése