Igen, ma folytatom. Végülis megtudtam mi az a Volksfest: búcsú, csak sokkal nagyobb és van sör meg borsátor, mindkettő óriási, lehet bent dohányozni, szóval büdös is. Iszonyatosan ocsmány játékok voltak, giccs a köbön, de persze semmit nem próbáltunk ki. Bár én belopóztam egy gyerekvasútszerű cuccba, amikor már le volt állítva és senki sem figyelt rá. Amúgy elment az este, szinte végig az Arminnal meg a Mariaékkal dumáltam. Nóráék melóztak, csak 1-2 ismerős nem, de ők meg seggfejek lettek. Jah a régi banda már nincs, mindenki becsajozott, és nem legjobbfej csajaik vannak. Nagyon rövid pórázon vannak tartva, de szerintem ez őket abszolút nem zavarja, hanem szarnak inkább az eddigi barátaikra. Kamucsevegés, röhögcsikélés, aztán hazamenetel, és persze majdnem józanul. Mert "mi csak beugrottunk egy jóféle borra". Najó nem igazán érdekelnek, örülök h legalább 1-2 emberrel jól el lehet lenni, tudjátok pozitív látásmód. Armin tök megnyílt nekem, elmesélt a családjáról elég durva dolgokat. Ő tipikusan az a tankönyvpélda ember, aki kívülről csak egy izomkolosszusnak látszik, meg egostinának, de nyilván ez csak egy maszk. Mondta h nincs igazán senki, akivel komoly dolgokról tudna beszélgetni, (és ebben az az érdekes h itt nem ő az első ember, aki ezt mondja. Tele van mindenki haverokkal, mennek jobbra-balra, beülnek kajálni meg kávézni, de akkor miről csevegnek? Létezik ennyi felszínes dolog a világon? )

Szóval elmesélte, h az apja össze-vissza verte, az anyja meg nézte, miközben persze mindkettő mélyen vallásos. Aztán 12 évesen elkezdett füvezni meg minden mást, utána pszichiáter, antidepresszánsok, és ezt követően kezdett el sportolni, és ebben találta meg önmagát. Tény h túlzás, amennyire ki van gyúrva, de valamilyen szinten érthető. Mesélte, h az apja meg akarta ütni, de mostmár ő az erősebb, ezért elkapta, a falhoz nyomta. És ez elképesztő érzés lehet. Amúgy remélem h már megértette, h én csak barátkozni akarok, mert tényleg semmiféle vonzalmat nem érzek iránta meg amúgy sem érdekelnek a pasik. Holnapra elhívott vacsizni egy helyre, ami Nóra állítása szerint a legmenőbb itt a környéken, de nem fogadom el, mert fura lenne. Nem akarok reményt kelteni, de ezt már közöltem is vele anno.

A vallásosságról jut eszembe, h a kórházban mindig vannak  nyári munkások, akik diákok, de 1-2 hónapot dolgoznak. Most is volt egy lány, aki nagyon kedves volt, jól elvoltunk, de azert teljesen más világ, mert hittant meg zenét tanul egyetemen, szerintem még szűz. Tegnap volt az utolsó napja és kaptam tőle egy kicsit medált, amin szűzmária van:D Hát totál lesokkoltam, és megkérdeztem: "ezt találtad valahol?":D annyira ciki volt, de ő jól kezelte, mondta h ezzel búcsúzik. Úgy volt h tegnap talizunk a feszten, de annyian voltak, h esélytelen lett volna megtalálni.

Ma megint jó kaját csináltam: currys- fokhagymás garnéla barnarizzsel és zöldségekkel.

A főzés is olyan dolog, ami kihozza az emberből a kreativitást, ez is egy hobbi. Nem is írtam még, h itt a garzon mögött van egy tök jó kis utca, ahol lehet deszkázni, tök sima és emelkedő is van benne. Szerintem már eléggé belejöttem, uh ma azzal megyek át Nórához. Ma futunk 10km-t, Maria is jön, szép napos meleg idő van még ma utoljára, uh ki kell használni. Megyek is ki a parkba kicsit olvasgatni. 

30

30

Áh olyan fáradt vagyok, h majd összeesek és iszonyatosan energiaszegény. Végülis érthető, mert reggel fél9től 7ig melóztam, de akkoris. Nemsoká indulok a Volksfestre, de előtte próbáltam összeszedni magam. Lehet h tényleg keveset eszem ahhoz képest, amennyit pörgök, de olyan nehéz változtatni. Ma is elkezdtem reggelire enni egy perecet, és a felénél abbahagytam, mert nem csúszik le, és nem azért mert nem vagyok éhes, hanem mert fehérliszt és... nem is azért mert egészségtelen. Áh shit, nem akarok ebbe beleesni, de már lehet h bennevagyok. Tényleg jó érzés a kezemben tartani a dolgokat, teljes uralom a test felett. Nah mindegy, ráérek még ezen agyalni, úgysem leszek csontváz soha. Lehet h holnapra halasztom a többi dolgot, amit le akartam írni, mert még sminkelek meg ilyesmik, utána meg indulás van. 

29

Ma mar sokkal jobb a kedvem ,kisütött a nap is, lefutottam  8 km-t, jogaztam, mindezt 8 es fel ora melo utan, uh mostmar nincsenek felesleges energiaim:) Es tök jo borravalot kaptam, ma mindenki nagyon adakozo kedveben volt. Ma kezdödik a Volksfest, lehet h 1 orara kinezek, mert Noraek dolgoznak, de holnap koran kell kelnem, uh tenyleg csak 1 ital:D Miert van deja vu-m?

depi (vagott verzio)

Nem vagyok tisztábanaz érzéseimmel, egyszer ezt gondolom, egyszer azt. Nyilván nem hihettem, h pár nap alatt összeszedem magam, de mégis lesúlyt, amikor így kikészülök. Rájöttem, hogy mindegy milyen kapcsolatról van szó, egy közös pont mégis van: A fölényesség. Az egyik fél mindig fölényes helyzetben lesz a másikkal szemben, attól függően, hogy milyen az adott szituáció, vagy éppen az érzések. Ezt most nehéz elmagyarázni h hogy gondolom, de megpróbálom példákkal alátámasztani. Pl. most Nóra van fölényes helyzetben velem szemben, mert tudja, h úgyis rászorulok majd, ezért elengedheti magát, könnyebben megbánthat,mert tudja h úgyis keresni fogom. De ez ellenkező volt, amikor én otthon voltam, és eljártam folyton barátokkal (ő pedig nem), és nem nagyon ültem gép elé, nem válaszoltam neki, és ő megsértődött. Akkor én voltam fölényes helyzetben, mert éppen jól éreztem magam, és nem gondoltam az ő sérelmét olyan nagynak. Vagy amikor Ádi nem jött haza éjjel, és elveszettnek éreztem, amíg ő jól szórakozott, és fordítva, amikor én jól éreztem magam mert kijövök ide, ő pedig el volt keseredve h mi lesz vele. Tehát ez a fölényesség folyton változik (jobb esetben) egy kapcsolaton belül, és elképzelésem sincs h mit lehet vele kezdeni, de szerintem ez a legtöbb sérelem okozója. Talán a másik tisztelete és a 100%-os empátia lenne a kulcs, de ez nem tudom mennyire megalósítható, max. 2 iszonyatosan nagy önismerettel és magas érzelmi intelligenciával rendelkező egyénnél.

Most azt is érzem, h egy barom vagyok. Valaki azt mondja nekem, h én vagyok a másik fele, és én mégis száműzni akarom/akartam őt az életemből, úgy, hogy ugyenezt éreztem végig. Mi a szart kezdjek ezzel, amikor ott van mellette az a sok másik dolog? A szokások, a dolgok, amiket nem tudok elviselni, és amik nem fognak változni. Ott van a félelem, h csalódni fogok, h kicsúszik a lábam alól a talaj... Ha elvesztem a kontrollt, ha megint tök hülyét csinálok magamból. Nem menekülhetek folyton külföldre, szeretnék egy otthont valahol. Tudom még jó sok időm van ezeken agyalni és átondolni, de annyira felkavarodott minden, amikor ma meghallottam a hangját. Én olyan szívesen elfelejtenék minden rosszat, mint ahogy olyan sokszor tettem, és csak szeretném őt. Csak ő nem tudom h képes-e erre, hogy ugyanígy gondolná-e, szerintem idő kell. Mert nem is számít ha most eltelik pár hónap így magányban, ha utána sohatöbbé nem kell ezt éreznünk.

Egy dologban nagyon igaza volt Ádinak velem kapcsolatban: midig kimagyarázok mindent, h jól jöjjek ki belőle. Ezt a képességet nem tudom mikor sajátítottam el, de elkerülő mechanizmusnak megfelel. Néha tényleg azon vagyok, persze tudatalatt h bűntudatot keltsek a másikban. Mint anyám. De olyankor tényleg azt érzem, h nem szeretnek és h áldozat vagyok, nah meg hiperérzékeny, akin mindenki áttapos. És h én mennyire szeretem őket, ők pedi csak bántanak. Igen mindent a szeretethez vezetek vissza, és nemtudom miért. Minden apróságot. Képtelen vagyok elhinni h szeretnek, és ilyenor mintha valaki azt mondaná: igen, igazad volt végig Anett, tényleg nem szeretnek". Talán még megnyugtató is, mert erre számítottam. De ennek fejében a szeretet is extra erősen megérzem, csak ez így mégsem jó. Most próbálom fejben visszavezetni, de ez sztem nem gyerekkorból ered. Inkább kamaszkor, amikor Nóra eltűnt a letemből és belépett déneske. Az első óriási szerelem, amikor tényleg ösztönösen jött minden. És aminek elég durva vége lett, és már közben is durva öngyilkossági gondolatok forogtak a fejemben, mert nem tudtm felfogni, h valaki aki eddig szeretett, miért bánt. Aztán kijöttem belőle, de durva erőkifejtésre volt szükség,

Egyszerűen felfoghatatlan számora, hogy kinek jutott eszébe ezt a Tideland c. filmet megcsinálni. Rémes. Végignéztem, mert gondoltam hátha lesz valami mondanivalója vagy csattanója a végefelé, de semmi. Amerikaiasan eltúlzott (A kislány készíti elő az apjának a heroint vagy a metadont, h az utána belőhesse magának. Ezt követően pedig közli, h "apuci most egy kis vakációra megy"), nagyon művészi akar lenni, de így csak rakás semmit sikerült megalkotni, ami tele van gusztustalan, hatásvadász jelenetekkel. A kislány karaktere idegesítő, ami mondjuk még érthető is lenne az adott szituációban (mindkét szülő drogos, aztán pedig halott, kint van tök egyedül egy szétrombolt házban, nincs kajája, levágott barbifejek a játékai, nah meg a szintén halott nagymama parókája, göncei és rúzsai). Mindenhogy rosszul éreztem magam miközben néztem, legalább ennyi hatást kiváltott, mármint ennél többet is, mert már tudom h ez az a film, amit sosem akartam látni. Ez az a téma, amibe nem akarok belegondolni. Tudom, hogy vannak olyan "emberek", akik így vállalnak gyereket, tudom h születnek drogfüggő gyerekek, tudom h létezik gyermekbánatlamzás, de akkor sem... nemnemnem. Szoktam talán még ennél durvább filmeket is nézni, de azokkal úgy vagyok, h utána munkál bennem az adrenalin, valahogy mégis feldob vagy elgondolkodtat.

Nagyon fos idő van amúgy, 17fok, eső, még futni meg kutyátsétáltatni sem nagyon lehet menni. De legalább pihenek, meg voltunk bevásárolni, főztem rohadt jó kaját. Lazac fokhagymával, citrommal, hozzá pedig currys zöldséges rizs. Ki is díszítettem, lefotóztam, így annyival jobb érzés megenni. Sokat basztatnak azzal, h nem eszem, de így mégjobb érzés nem enni. Mármint sütiket meg minden szart, amit a többiek összezabálnak. Néha jól esne, de szerencsére idő sem igazán van rá. Haza meg nem hozok semmit, azt könnyű megállni.

Amúgy olyan vicces kórházban dolgozni. Jönnek a gégeműtétes bácsik, nem lehet érteni mit mondanak, de aztán vagy cigit vesznek vagy egy fröccsöcskét. Aztán megkérnek h vegyem ki a pénztárcájukból a pénzt, mert nem tudják megszámolni, de borravalót is vegyek el. Meg mindenféle kis csövek lógnak ki belőlük, de mennek a dohányzóba, vagy sütizgetnek, cola, kávé. Olyan könnyen lehetne amúgy lopni is, de nem fogok, mert nagyon rendesek... Nincs nagyon semmi szigorúan leltározva, mert a személyzet azt fogyaszt, amit akar, nah ez az ami otthon nem működne - thető okokból. Mert az embereknek muszáj találékonynak lennie.

Hiányoznak a barátok... El kéne kezdenem nyitni meg tényleg írni a régebbi ismerősöknek. Mndjuk hétvégén Volksfest, akkor csak találkozom 1-2emberrel. Barbara is írt, uh remélem majd megyünk hegyetmászni.

A nap fotója, megint kaja, de hamarosan lesz más is:

08.26

Ma iszonyatosan fárasztó napom volt, uh nem fogok sokat mesélni. Szar idő van, özönlöttek az emberek a kávézóba. Még kicsit megterhelő ez a fajta fizikai munka, mert tök sokat kell teli rekeszeket emelgetni, pakolni stb.. Még gyenge vagyok, de majd megrősödöm. Most iszonyatosan jól esne egy masszázs, de sajna nincs kinek szólnom ez ügyben. A jóga segít valamennyit, de nem az igazi. Nagyon várom már h legyen pénzem, de az még 1 hónap. Nemtudom, most olyan nyomott vagyok, inkább olvasom egy picit, későbbre hagyom a gondolkodást. 

„Sétál a hold a háztetőn, zsínóron húzza maga után a szívem”

Kidíszítettem a szoba falát, így már sokkal barátságosabban néz ki. Most látom, h hihetetlen mennyi kreatív tevékenységtől foszt meg az internet. Persze már várom h legyen, mert 1-2 emberrel jól esne beszélni, meg hiányoznak a filmek is, de nyugodtabb vagyok. Amúgy is nyugi van, olyan nehéz elhinnem, mindig „várom”, h mikor történik „már” valami rossz. Hát igen, vérbeli pesszimista felfogás, de remélem ez is változni fog. Nórával dolgoztunk a hétvégén, náluk is aludtam egyik nap, mert Martin fesztiválon volt. Also fesztivál. Hát mi is voltunk tegnap, de nem előretervezetten. Este elkeztünk vodkázgatni, táncikáltunk, lementünk a városba, ahol tök unalmas volt és kitaláltuk h mi elstopolunk oda, ahol a Martinék vannak. Ki is mentünk arra az útra, ami abba az iányba tart, és kb. 3perc alatt fel is vett minket két török srác, akiknek beadtuk h mi mennyire szeretjük a török a kultúrát és az iszlám vallást, nehogy elraboljanak:D Végülis jófejek voltak, elvittek, nem erőszakoltak meg. Be akartunk ingyen lógni a fesztiválra, de sajnos kiszúrtak minket, uh megvettük potom 23 euroért a jegyet, részegen mindig vagány az ember. Berniék nagyon örültek nekünk, jó volt csomó embert újra látni. Iszonyatosan jó ska-punk koncert volt, annyit táncoltam! Aztán összefolyik minden, mentünk összevissza táncolni, mindenki nagyon kész volt:D Aztán hajnalkörül beraktak az autóba, és bezárták az ajtót, nem tudtam kijutni pisilni és muszáj voltam egy üvegbe pisilni, annyira durva volt:D Aztán arra keltem h a vezetőülésen görnyedek, szétfagyok, zuhog az eső kint, mögöttem meg Berni és Pauli horkolnak. A pisisüveget szerintem bentfelejtettem, vagy lehet h álmodtam az egészet, annyira nem tudom, de legalább Nóra szétröhögte magát. Annyira szarul voltunk, 11 körül értünk vissza Riedbe, és 1re mentünk melózni. Persze ma fullon volt a kávézó, de kibírtuk valahogy, igazából ha senki sem idegbeteg körülötted, hanem a dolgukat csinálják, akkor a nagy forgalmat is simán le lehet zavarni. A fejben számolás kicsit nehezen ment, remegtem is kicsit, de vicces volt. Lassan nyitnom kéne az emberek felé, meg felkeresni néhány régebbi ismerőst, de egyenlőre tök jól elvoltam Nórával, Bobyval, egyedül... A né,etre 1 hét alatt úgy ráálltam, h már magamban is így beszélek. Lassan ágybabújok, mert hullaság van, és ilyenkor jobban hiányzik... 

összevissza

A napok mar összekeveredtek, de ezeket firkantottam: 

Ma elég sokat gondolkodtam miközben sétáltam át Nórához. Tegnap felhívott Ádi, azért h lecsesszen, mert nem válaszoltam az smsére. Igazából abszolút nem érdekelte hogy mivan velem, vagy hogy hallja a hangom, csak azért hívott, hogy szemétnek állítson be, és sajnáltassa magát, h neki mennyi munkája van. Bármit mondtam, az volt a reakció, hogy „najó nem zavarlak”. És rájöttem, hogy nem akarok vele beszélni hétfőn. Nincs kedvem ehhez az egészhez, hiszen pont ebből menekültem el. Az a vicc, h végig azt hitette el velem, h a veszekedéseket én generálom, de ez rohadtul nem igaz. Én rendbe fogom szedni magam, de ő nem, mert nincs rá motivációja. És ha hazamegyek tuti nem fogok a karjaiba rohanni, h megint lerombolja minden önbizalmamat. Akkor inkább vége a szerelmesdinek, de nem akarom többé ezt a függőséget érezni. Vicces h én a függője voltam, amíg ő valami másnak volt a függője.

Emlékszem h megbántott, amikor azt állította rólam, h én olyan átlagos normális életet meg pasit szeretnék, aki tele van pénzzel. Jaja néha én voltam a pénzéhes ribanc, mert a pasiknak nincs más szövegük. És pont azért is jöttem el, mert nem átlagos magyaros életet akarok. Nem akarok meló után full kibukva hazaérni, bekapcsolni a tv-t vagy pakolni meg mosogatni a hanyag- lusta- alkoholista pasim után. Nem akarom h mindig a pénzen kelljen agyalni meg azon, h milyen programot lehet ennyiből csinálni. Egészségesen szeretnék élni, sportolni és figyelni a környezetemre. A gyerekeimnek sem szeretném, h az legyen a fő programjuk h suli után leülnek a gép elé és zabálják az édességet. Persze ezt itt sem könnyű kikerülni, de ha több szabadidős lehetőség van, meg keret is rá, akkor kissé visszaszoríthatók ezek a dolgok. A magasabb intelligenciával rendelkező rétegeknél már úgyis kezd tért hódítani az antiszámítógép- internet- mobil nézet.

 A másik meg h én 14 éves korom óta bulizok, iszok, szívok stb. 9 év alatt beleuntam, de ez sem azt jelenti h nem szeretnék kikapcsolódni meg szórakozni. Csak nekem már nem okoz olyan huh de nagy örömöt minden este vedelni meg betépve elmélkedni a nagy semmiről és iszonyatosan elvont hipszternek képzelni magam, aki különleges. Jajj igen, mert ők a különlegesek meg akik szívnak és dorogoznak, igen ők a társadalmi kizsákmányolás elszenvedői. Bennük van valami plusz. Hát én ezt megmondom hogy az plusz egyedül a méreganyagok tömkelege. Nem így kell különlegesnek lenni. De hát ez a trend, nem sokat lehet tenni ellene.

Én viszont a természetet imádom, a fákat, a növényeket, az állatokat. Szeretnék szeretni is, csak nem így. És azt is szeretném, ha engem szeretnének és tisztelnének. Ha valaki látna bennem valami szépet, amit nem akar elveszíteni, és ezt éreztetné is velem...

Meg nincs netem, de majdnem mindennap irtam meg fotozgattam is, uh most felteszem sorjaban

Csütörtök:

Ma szabadnapom van, és jól érzem magam. Tök jól aludtam, kipihentem magam, tetszik a szoba és tele vagyok tervekkel. Tegnap este még elmentem a parkba, ahol teljes sötétség volt, és egy farönkön ülve hallgattam a patak csobogását... Megnyugtató volt, és átrendeztem a gondolataim. Ma jógáztam, relaxáltam, sétálgattam a városban, beszereztem a hiányzó cuccokat, voltam Nóránál kávézni, főztem. Huh nagyon jó kaját csináltam, le is fényképeztem.

Pestos-paradicsomszószos- bazsalikomos-marha brie sajtos-tökmagolajos-salátával

Most október elejéig nem igen lesz pénzem, uh csak nagyon alacsonyköltségvetésű dolgokat tudok csinálni. Az eleje mindig nehéz, főleg h szinte semmi nem volt a lakásban.. Ígyis kaptam egy csomómindent Nóráéktól. Netem sem tudom mikor lesz, mert annyira drága a bekötés, h most nincs rá ... ejejjejj.. De nem fogok elkeseredni, mert majd úgyis behozom magam. Ősztől mehetek majd a KIK-be is néha, úgy meg valamivel csak előrébb leszek. Most néztem h szemben van a Vöröskereszt egy kirendeltsége, sztem holnap bemegyek, megkérdezem h megy az önkénteskedés. Hátha ott van net.:D najó nem is ezért... Hanem, mert nem igazán akarok hazamenni, és itt szeretném csinálni a terepgyakorlatot.

Most elmegyek futni, mert nemsoká jön Nóra, ittalszik. Kicsit összevesztek Martinnal, mert a fiúk mind hülyék. és lusták. 

intézz!

Ma elintéztük a szerződést meg az ilyesmiket, holnap fél 8-ra megyek melózni. Persze még van egy csomó elintéznivaló az elkövetkezendő napokra, de majd szép lassan. Holnap már költözhetek a lakásba, ami úgy néz ki, mint egy 5csillagos hotel. Sőt hetente még takarítónő is jön és azt olvastam h valahol van az épületben szauna is. Kicsit mondjuk rideg a berendezés, ilyen ikeás és steril, de majd megpróbálom képekkel feldobni. Ma még itt voltak a Nóra anyukájáék, velük voltunk, sütiztünk meg kutyáztunk. Nagyon aranyos Bobby és iszonyatosan emberbarát. Tuti jó terápiás kutya lenne belőle, mert semmiféle agressziót nem mutat. Ma üldögéltem és eltöprengtem, h hogyan is érzem magam. És kifejezetten jól! Kicsit félek a holnaptól, de ki fogom bírni. Kicsit korábban kelek majd és relaxálok.

az érkezés

Megérkeztem. Ismét itt vagyok a híres, vagyis egyáltalán semmiről sem híres Ausztriában. Nem igazán fogom még fel ezt az egészet, a vonaton sem tudtam átélni az utazás örömét, mert azzal kellett foglalkoznom, h ne tapossanak el. Nem volt az a szokásos izgalom, vagyis az a mosolygós izgalom. Ádi kikísért az állomásra, meg előtte Erika is átjött, h még dumáljunk kicsit. A héten volt bennem egyfajta sértődöttség, de azt hiszem ez inkább valamiféle búcsú volt. Mindenkire kicsit megsértődtem, h könnyebb legyen az elválás. De aztán ez múlt a búcsúbuli után, hálás vagyok azoknak, akik ott voltak. Néha olyan nehéz túllépni a saját sérelmeinken. Én is azon nyafogtam, h Erika mennyit késik, és közben ott voltak körülöttem 10en. Másnap pedig Ádi hazajött, h az utolsó éjszakát együtt töltsük. Akkor arra gondoltam, h bárcsak többször hozott volna valamiféle áldozatot értem, és igen néha kellett volna az egómnak meg még nem tudom mimnek, és nem tudom miért. Nem éreztem, hogy fontos vagyok Neki. Mostanában inkább idegesítettem, sőt igazából mindig dühös lett, amikor én is az voltam. Abszolút nem tudta kezelni ezeket a kitöréseimet és a saját érzelmeit sem. Igen ezt kéne megtanulnia, h meg tudja fogalmazni mit érez és gondol. Mindig láttam az arcán, ha valami nem tetszett neki, de mégsem küldött el a picsába vagy szállt vitába velem. Pedig talán úgy csökkent volna a feszültség, mert a süket fallal nem lehet problémákat megoldani. Valahogy mi ezt nagyon elcsesztük, mármint a konfliktuskezelés részét. Most valahogy reménytelennek látom azt az egészet, kisiklott dolognak, aminek a fájdalmát még képtelen vagyok felfogni. Látom a romokat, megrepedt szikladarabokat.. Látom a kapcsolat szanaszétzúzott darabjait, látom a lelkem morzsáit, reménytelen. És igen, ez egy óriási fájdalom és gyász, hogy valakivel, akinek a puszta lényét így szereted nem működik. Pedig működnie kéne, ha a szeretet az alap, csak az a kérdés, hogy ki az aki nem szeret úgy, mint ahogy azt állítja... Ki az, aki nem adta át magát? vagy csak elmúlt? vagy csak nem megy? ezekre nem kaphatok választ, nincs jó és rossz döntés, nincs  semmi. semmi sincs, csak csend. 

Ezt a képet még otthon csináltam az erdőben, vagy denevér vagy szív. Ki minek látja...