Némek

Ingadozó a hangulatom. De képtelen vagyok magam elhagyni. Már csak órákig/ percekig vagyok rá képes. Tegnap azonban sikerült egy „ném”-nek belém férkőznie… A némekről egy könyvben olvastam, a jelentése valami negatív energia, ami akkor támadja meg az embert , amikor gyenge. A pasi nagyon jól kifejtette, a lényeg az volt h ezek okozzák a pszichés betegségeket, gyilkosságokat… Igazából érdekesnek tartom a gondolatot, de nekem túl radikális. Mármint nem lehet mindent az energiákra fogni, az embernek és a környezetének tudni kell felelősséget vállalni bizonyos tettekért.

Néha úgy érzem, h folyton a nyomomban van valami ilyesféle sötétség. Ezért van az, h ha egy nap nagyon jó kedvem van, tudom h estére már sírni fogok. A túl jó ugyanúgy félelmet kelt bennem, mint a rossz. Bár ez fordítva is így van. Csak észre kell venni az apró jeleket. Pl.: ha már nagyon elmerülök a gondolatban, h  mindenki szarik rám, valaki úgyis írni, vagy hívni fog…

Ma a Gesundheit órán jógaszerű gyakorlatokat végeztünk és volt utána relaxáció is. Rájöttem mennyire hiányzik, és olyan szemétnek érzem magam a testemmel/izmaimmal szemben, h csak kínzom őket, és nem hagyom h megnyúljanak, pihenjenek. Elhatároztam h kiírok a netről egy fél órás gyakorlatsort, amit minden hétköznap reggel vagy este megcsinálok. Meg tényleg jó a légzéssel megnyitni a szívcsakrát, talán nem leszek annyira antiszociális.

Ma délután stardon voltunk, meg tekertem egy hatalmasat. Mármint biciklit.

A napokban azért sportolok, mert kiürít. Mert most az érzelmeim túl sokak lennének. Így nyugodt vagyok, és nem verem a falat. Najó amúgy sem, mégis hova dörömbölnék?

És a nap képe, ami illene a hangulatomhoz, ha angyal lennék: