Émelyítő messzeség,
Búzamezőkön elnyúló napsütés…
Lágy szellő kényeztet
Ezt teszi ő, valaki más helyett…
Érezvén ezt a távolt,
A halál gondolata belém mászott,
Ilyen lehet? Lágy és selymes…
Könnyed, bénító, de béke benned…
Átadni magad,
Látni nyílni a virágokat,
Köszönni az esti fénynek.
Rájöttem, ez inkább az élet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése