könyvből

„Reggeli után, amelyhez szinte hozzá sem nyúltam, rögtön felkerekedtem, egyedül kószáltam a Sázava partján, mert többé látni sem akartam senkit, nagyon neki voltam keseredve, mert lám, alighogy az ember akárcsak egy kicsikét is a szívébe zár valakit, az illető egyszerűen és nagyszerűen veszi a kalapját és felszívódik. Ez nemcsak sértettség volt, hanem valami sokkal mélyebb, ha értenek engem, ha érteni akarnak… „
(Jirí Kratochvil: Kushadj, Bestia!)

tudatállapot

Gondolom, vagyis remélem, hogy megvan mindenkinek az érzés… az érzés, amikor vagytok ti és a külvilág. Amikor szétválik a kettő, vagy mintha egy harmadik világ teremtődne meg. Nem kell különösen szépnek és cukorszirup-szerűnek lennie ennek a világnak, csak van önmagában. Amikor mindent kimondhatsz, ami a szíveden van, legyen az bármilyen nyers, meggondolatlan, radikális, elvont, nem vicces, vicces, vidám, szomorú, kétkedő, badarság. Amikor fel vagy dobva, csillog a szemed, amikor egy pár pillanatig nincsenek maszkok és szerepek, csak te vagy/ti vagytok lecsupaszított emberszerű lényként lebegve az univerzumban. Annyira összehangolódtok, hogy nem érzed a magányt, ami körülvesz, nem érzel éhséget, szomjúságot, semmiféle fizikai szükségletet… Mint az LSD, csak rövidebb ideig tart és talán kevésbé intenzív. De jobb is, mert ez belőletek fakad, ami arról ad bizonyosságot, hogy létezik a tudatállapotok szivárványa, és egyedül is megkeresheted, nem kellenek hozzá drogok. Egy mozdulatot képzelek el hozzá, ahogy nagyon lassan összeérnek kezek. Vagy ostoba reklámokat, amik azt mutatják, hogy 2 ember mennyire hasonlít, de nincsenek együtt és a végén találkoznak.

Néha nem lehet megmagyarázni.

Nincs oka, csak van, és az a legjobb oka.

 Na, jó ez már elég erőltetett mondat lett, úgyhogy abba is hagyom. Csak ki akartam ragadni ezt érzést. 

.

Tűnjél, miképp nedvesség a bőrből -

sunyin, hosszan, és szinte észrevétlen

sz.b.

Minden egyes nap estéjén ezt gondolom, mondom és állítom: holnap összeszedem magam. Estére mindig összeomlok, a napokat jól bírom. Most pedig ekezetek nelkul fogok irni, mert mar igy szoktam meg, ami nem tul jo, de most faradt vagyok. Igazabol folyamatosan faradt vagyok, mar legalabb 3 hete, az is megfordult mar a fejemben, hogy valami bajom van, de nem hinnem. Elkezdtem orult modon szedni a magneziumot es c-vitamint, ma mar talan jobb is volt. Nem akarom elemezni most az erzeseim, csak kirni magambol. Ki kell kicsit szenvednem magam valahol, es nem akarom ezeket masokra terhelni, mert tenyleg csak ram tartozik, nekem kell megbirkozni vele. Igazabol ez csak egy banat. talan szerelmi banatnak is nevezhetjuk. Mar reg nem tapasztaltam ilyesmit, vagyis ezt a formajat nem. Olyan letisztult szomorusag. Talan ezert olyan nyugodt is, sok alvas, beke, semmifele kitores, csak hallgatas és nehany konnycsepp. Rengeteg dolgot tudnek irni az adott szemelyrol, akihez ez kotodik. O nem egy kedves ember, nem is kulonoskepp jolelku, nincs jo munkahelye es sok penze, lakasa, otthon el a szuleivel, nem igazan olvas sokat, nem is sportol mar, felelotlen, egoista, es nincs tisztaban mindig önmagaval es az erzeseivel. Az utóbbikat inkabb elrejti, es nem vesz tudomast roluk, kisse megkozelithetetlen. Szinte rogeszmesen ragaszkodik a volt baratnojehez, aki millioszor szebb lany mint en, es ez is letaglozott. Ami tetszik benne, hogy van szenvedelye, ami a zeneles es nagyon szocialis alkat, jo a humora, emellett bator es nem sablonos.
Nevetseges vagyok, mert az egyik ejjel felhivtak reszegen, es en meg kimentem hozzajuk, holott mar reg aludtam. De ittam egy kavet, felpattantam a bringára és bamm. semmi extra nem volt, tenyleg kivoltak, kicsit nevetgeltunk, de azt sem nagyon, majd hazakisertem oket. Bamultam ezt a bolondot, ahogy alszik, fantazialtam rola, vele almodtam. Aztan egesz hetvegen vartam a nagy talalkozast, de persze nem jott el, valahogy sosem volt jo. Ezt ugy kell elkepzelni, hogy kisminkelve, gondosan osszevalogatott ruhakban mentem mindenhova, hatha majd felhiv es akkor egymas nyakaba borulunk. de ez sosem fog megtortenni, amit nagyon nehez elhinni, talan meg nem is utasitottak vissza vagy el, vagy nem vettek igy semmmibe. Meg is erdemlem talan, nem azt mondom, hogy nem, csak rossz. de azert is nem nyavalygok masoknk, mert nem erzem jogosnak es hitelesnek, mert megiscsak en "szakiottam". Mellesleg ezermillio dolog van, amire koncentralnom kell es ami megy, de estenkent ez nem hagy nyugodni, annyira bennem van, annyira faj most. Foleg h olyan rovid volt, olyan semmi, de felidezem azt a boldogsagot, amit 1-1 nap ereztem miatta. sokat adott nekem a rovid ido ellenere, es faj h elveszitem, mert nem tudom megtartani, ugy ahogy neki kenyelmes lenne. Ez nem is erzem h bun lenne, ez olyan emberi erzes es termeszetes csalodas. Talan meg meg is ihlet. Ma vettem egy csorgodobot es lecserelem a gitarom majd ukulelere. Meg lesz az utcazenes keszlet aztan go. Ez a dolog meg ugyis elhalvanyul, foleg h nem hagyom h keressen egy ideg vagy tobbe...

YESTERDAY

https://www.youtube.com/watch?v=XNnaxGFO18o

"Yesterday love was such an easy game to play
Now I need a place to hide away
Oh, I believe in yesterday"

Már egy hete ezt a számot hallgatom, gondoltam akár meg is oszthatnám. 
Nagyon jelképes álmom volt az éjjel, vagyis a reggel: 
Utaztunk egy autóban Kristóffal és egyszer csak észrevettük, hogy nem fog a fék, próbáltunk felmenni egy dombra, hogy ott majd kellően lelassulunk, de akkor meg elkezdtünk hátrafelé gurulni, uh újra be kellett indítani az autót, de akkor megint nem tudtunk megállni
Ő valamit manőverezett, én tudtam h gáz lesz, ezért kiugrottam, de ő bent maradt és nagyon sokszor megpördült az autó, majd kiszállt úgy, hogy az egész arcát vér borította. És ott volt egy csaj, szóltam neki h hívjon mentőt, de ő a rendőrséget hívta és valami fura számot ütött be, gyanus h nem is magyaországon volt az egész. de közben siettem a melóba a moziba arra emlékszem. Szóval kissé zavaros, de ezen a héten végig hasonló álmaim voltak, és sokban bennevolt Kr. Talán ez a fékezhetetlenség magába is foglal mindent, éreztem... kezdtem elveszíteni a kontrollt, és ez barom ijesztő. És hiába mentünk fel hegyekre, ez az érzés mindig visszahúzott. Majd kiugrottam.