Megint össze-vissza álmodtam. Valami nagy buli volt, ahol
csomó otthoni ismerősöm ott volt+ Simon meg az öccse. Nem emlékszem pontosan,
de azt tudom, hogy nagy szarkavarás volt. Aztán meg egy bevásárlóközpontban
fuldokoltam. Arra ébredtem, hogy ég a bőröm. Aztán belenéztem a tükörbe és
mindenem vörös, úgy látszik mégsem bírom úgy a napot mint gondoltam. Mindig azt
hiszem h nem tudok leégni:D
Reggel finom péksüti fogadott asztalomon, amit Nóra
becsempézett :).
Ma mindketten melóznak, uh egyedül vagyok itt. Martin húga nagyon kedves volt,
dumálgattunk pár szót. Még pizsiben nyomultam amikor kopogtattak. Hát Berni
volt az, hogy jött, h elvigyen bejelenteni. Gyorsan összekaptam magam, aztán
mentünk a tanácsra:D. Mától itteni lakos vagyok. A nőnek, akik intézte a dolgot
óriási kereszt lógott a nyakában. De komolyan akkora, mint a falon egy
feszület. Ijesztő. Utána elmentem egyedül a billába bevásárolni, és nem
tévedtem el! Hazafelé azon gondolkodtam milyen jó itt lenni. Nincs idő,
legalábbis, amíg nincs melóm. Mindenki kedves, mosolyog. Tudom h ez iszonyat
felszínes, és itt nem létezik olyan, hogy rosszul vagy, de akkoris, nekem ez
kell. Otthon nincs ilyen még csak felszínesen sem. Gitároztam az előbb, iszonyat
jól esett. Most megyek biciklivel szétnézni, be akarok szerezni egy térképet,
meg kell még ezaz. Egyszerűen van kedvem és erőm mindenhez, ami úgy hiányzott:
írni, gitározni, olvasni, festeni, merengeni… Otthon, ha volt időm, akkor sem
ment, mert mindig nyomott valami elvégzendő feladat, rosszérzés vagy jóérzés. Teendők
listája volt a fejemben, mindenkihez hasonlítgattam magam, de úgy érzem most ez
nem kell. Most csak én vagyok, meg most csak mi vagyunk. Nóra a boldogságom
hiányzó darabja volt. Most meg Ádi az, de tudom h eltelik ez az idő, és ismét
látom, és újult erővel fogom őt szeretni és ápolni a kapcsolatunkat.
És a kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése